Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2007

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2007

Március 14. Sólyom László köztársasági elnök beszéde a kolozsvári Állami Magyar Operaházban az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc évfordulóján (Kolozsvár, 2007. március 14.) Tisztelt Ünneplő Közönség! A megszólítás ma minden magyarnak szól, mert Március 15-ét az egész magyar nemzet ünnepli, bármely államban él is. Március 15-ét a nemzet a szívébe fogadta, a magyarsága szimbólumának tartja. Nemzedékek találtak rá újra és újra e napra, hogy egybeolvasszák saját eszméikkel és vágyaikkal a szabadságról, a függetlenségről, hogy tiltakozzanak az elnyomás vagy a hamisság ellen. Március 15-e összeforrt a forradalom tiszta ifjú lendületével, a tavasszal, a népek tavaszával, a magyar nemzet tavaszával; kiveti magából - idővel bizonyosan kiveti magából - a hamis hangot, a képmutató gesztusokat, éppen azért, mert folyton megújul, és mindig ama első naphoz való hűségben újul meg. Boldog vagyok, hogy ma este itt lehetek és közösen ünnepelünk, mert ez a magyar nemzet egységét fejezi ki: Magyarország nem fordított hátat a környező országokban élő magyar közösségeknek. Különleges okunk is van a közös ünneplésre. 1848-ban - mint Kossuth írta - Európa népei a szabadság által egybeolvadtak; az áprilisi törvények által a magyar nemzet egy európai jog- és értékközösség tagja lett. Most Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozásával a magyar nemzet túlnyomó többsége immár tizenkét millió magyar - ismét az európai jog- és értékközösség része, majdnem mindannyian az Európai Unió polgárai vagyunk. Magyarország, Ausztria, Szlovénia, Szlovákia között hamarosan elbontják a határsorompókat, és a román-magyar határon ma akadálytalanul léphetünk át. Később a nemzet további részei fognak az unióba kerülni, s ennek hatása Kárpátalján is érezhető lesz. A további sorsunkat tehát az Európai Unió alkotta közös és nyílt térben, az unió lehetőségeit használva kell elképzelnünk és megterveznünk. Az Európai Unió nem csak gazdasági és politikai szervezet. Jogközösség is. Már az alapítók célja között szerepelt a nemzetek megbékélése. Az értékei között van a nyelvek, a kultúrák sorsközössége, és ezzel összefüggésben a kisebbségek védelme. Az unió alapelve a regionalitás és a szubszidiaritás, vagyis az, hogy a helyi közösség döntsön mind abban, amit nem szükséges magasabb szintre vinni. Az Európai Unió minden tizedik polgára - nemzetállami szemszögből nézve valamely kisebbséghez tartozik. Ezért ez a kérdést az uniónak a maga alapelveivel összhangban rendeznie kell. Az egyesülő Európában rohamosan épül a kisebbségvédelem joga. Magyarország kitartásának köszönhető, hogy a kisebbségi jogok védelme bekerült az Alkotmányos Szerződés szövegébe. Az unió néhány napja létrejött Emberi Jogi Ügynöksége a kisebbségi jogokat is vigyázza. Az európai államok többsége a kulturális nemzet fogalmát immár a politikai nemzet fo220