Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2005

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2005

emberek biztonságigényére, az emberekben rejlő félelmekre alapozva elfogadtatni a szabadság korlátozását. Szomorú tapasztalataink vannak erről. Én azonban azt mondom, hogy az önbecsüléshez az is hozzátartozik, hogy öntudatosan valljuk és védjük jogainkat. Kilencszáz-tizenkét évvel ezelőtt, s éppen ezekben a napokban, László király - akit mi már Szent László néven ismerünk - országos gyűlést hívott össze Fehérvárra, s meghirdette, hogy a gyógyulásban reménykedő nyomorultak is jelenjenek meg. Ekkorra István tisztelete már országos méretűvé nőtt, nemegyszer már boldog jelzővel említették nevét. A szentté avatáshoz azonban az egyházi előírás szerint csoda is kellett. A sokaság három napig megtöltötte a templomot, ahol István teste nyugodott. Az augusztus 19-éről 20-ára virradó éjjel a lelki feszültség, a csodavárás megdöbbentő gyógyulásokat váltott ki, a tömeg ujjongott, László király az örömtől sírva vitte az oltár elé a meggyógyult béna kisfiút. így hagyták ezt ránk a régi történetírók. S nemcsak István életének, hanem ennek a történetnek is van üzenete számunkra. A király halála után majdnem negyven évig zavaros, belháborús korszak köszöntött az országra, s amikor László király alatt ismét rend és biztonság lett, az emberek hirtelen megértették, mit köszönhetnek István királynak; hogy az ő művére lehet építeni további boldog korszakokat. A magyar nép azt akarta, hogy István király a lehető legmagasabb tisztességet nyerje el, hogy kilépve az időből szentként maradjon meg népe emlékezetében. Ez a várakozás és akarat, amikor kellett, csodákat szült. Én úgy értelmezem a történetet, hogy István nagyságának felidézése felszabadította az emberekben rejlő jót. Erre különösen időszerű emlékezni ma, amikor a médiában megjelenő politika a negatívumoktól harsog, és amikor - ne feledjük — még sokan a rendszerváltás elkerülhetetlen gazdasági következményeitől szenvednek. Az 1990 után ránk szabaduló fogyasztói értékrend, a pénz egyeduralma, a taszító stílusú politizálás azonban legfeljebb eltakarta a bennünk lévő jót. Hiszen az ország él, s bár nem ez szerepel az újságok címlapjain, az emberek megállták a helyüket a nehéz években. Dolgoznak, boldogulnak, s - amit különösen remélek - egyre inkább megtalálják saját életükben azokat az értékeket, amelyekért érdemes élni. István király müvét folytatnunk kell: önöknek, ifjú tisztek, mindnyájunknak, és minden következő nemzedéknek, míg az ország áll. Ünnepeljünk hát felszabadultan, bizakodva, jóérzéssel tekintve önmagunkra! 298