Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2005

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2005

ket a ma nyelvére; felmutatja-e, mi volt Szent István egyéniségében és művében az a meghatározó vonás, amelyre most és a jövőben szükségünk van? István nem csak királyságot alapított, s ezzel nem csak Európához csatlakozott. Ezt az ő korában sokan megtették, Európa szélén sorra felmagzottak a keresztény királyságok és fejedelemségek. Az ő igazi nagysága abban állt, hogy szuverén módon határozta meg Magyarország helyét az akkori világban. Halljuk meg, vegyük észre, tekintsük példának azt az önbecsülést, azt az öntudatot, ahogyan István király fellépett! Nem tett hűségesküt a német-római császárnak egész életében elhárította a személyes találkozást Ottó császárral, nehogy ez szóba kerülhessen. De nem lett Szent Péter hűbérese sem - a pápa hatalmát csak a lelki dolgokban ismerte el. A császár és a pápa között megőrizte országa teljes függetlenségét. Abban az időben ilyen teljesítményre csak Franciaország volt képes. A függetlenséget István úgy őrizte meg, hogy a lehető legteljesebben bekapcsolódott Európa gazdasági és kulturális vérkeringésébe. Ennek fontos tényezője volt, hogy megnyitotta a Szentföldre Magyarországon keresztül vezető zarándokutat. Ez - mai fogalmaink szerint — alapvető információs csatorna volt, e nélkül nem válhatott volna Magyarország számottevő európai tényezővé. Gondoljuk csak meg: Galliából, a nyugat távoli országaiból ezen a biztos úton vonulhattak a zarándokok Jeruzsálembe. Négynapi járóföldenként királyi vár vigyázta a biztonságot, kolostorok és vendégházak sora adott szállást és ellátást, gyógyította a betegeket. Számos kitűnő müveit ember volt a zarándokok között, s István szívesen megismerkedett és beszélgetett velük. A zarándokút pótolta a mai újságot, rengeteg hírt hozott odafelé a távoli nyugatról, visszafelé a keleti tapasztalatokról. Volt olyan jelentős személyiség, akit István így zarándokként ismert meg, s nem is engedett továbbmenni. Őt Szent Gellért néven mindnyájan ismerjük. Szent István korában „a világ" Európa volt, s legfeljebb Jeruzsálemig terjedt. Ma a földkerekségen kell elhelyeznünk Magyarországot. Nem szentföldi zarándokúton áramlik a hír, a kultúra, nem azon jönnek a kereskedők. Sűrűn beszövi a Földet a kommunikációs háló, zizeg, dübörög, felfoghatatlan sebességgel áramlik a hír, a pénz, a tudás. Szinte már félelmetes ez a mesterséges világ. Mindenütt szárazföldi és légi folyosók, emberekkel és árukkal telve. Ebben a globális távlatban szükséges és jó döntés volt, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lett. Ám az új helyzetben is érvényes Szent István példája: a szuverén helymeghatározás, az öntudat és az önbecsülés. Nem úgy kell tekintenünk az Európai Unióra, mint egy távoli hatalomra, ahol jól-rosszul megértik a problémáinkat, s jó esetben pénzügyi támogatást adnak. Legyünk tudatában annak, hogy az EU országai között a nagyságunkat tekintve középhatalom vagyunk, hogy mi is alakítjuk, mi történjen és mi történhet az unióban. Igaz. hogy az Európai Unió döntéshozatala nem eléggé demokratikus. De az itthoni demokráciát jobban ki kellene használni ahhoz, mit képviseljünk Brüsszelben. Vajon elég-e, hogy az Országgyűlés csupán tájékoztatást kap a kormánytól? Vajon nem 296