Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2005

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2005

identitás alapján - nem különbözőség, hanem - különbség legyen ember és ember között. Nem engedhető meg, hogy a bennünket egyszerű embereket összekötő közös felelősség ne legyen erősebb, mint az a különbözőség, amitől - hál' Istennek - mások és mások vagyunk Istennek, sorsnak világnak teremtményeiként, egyéniségünkben megismételhetetlenek, de emberségünkben egyformák. A Nobel-díjas Kertész Imre - Auschwitzot túlélt magyar író egy helyütt azt írta: „A túlélőknek bele kell törődniük, hogy a korral mindinkább gyengülő kezükből lassacskán kicsúszik Auschwitz. De kié lesz majd?" Azután gyorsan válaszol is a kérdésére: „Ez nem is kérdés. Az új, majd az újabb generációké, amennyiben persze igényt formálnak rá" - mondja fájó iróniával. Én itt látom az új generációt; látok itt tizen- és huszonéves fiatalokat, akik szülők, rokonok, ismerősök visszaemlékezéseiből, dokumentumokból, filmekből ismerhetik mindazt, ami történt. Azt kérem tőlük: vigyék tovább az ismeretet, a tudást, hogy megmaradjon nagyon mélyen közöttünk a legszörnyűbb tudás is, hogy az ember borzasztó is tud lenni. Ha visszük magunkkal tovább ezt a tudást, ha nem engedjük, hogy semmivé váljon, akkor talán ez lehet majd a közös legerősebb immunrendszerünk: az emlékezet és a tanulság. Aki Auschwitzot tagadja, az nem egyszerűen holocaust-tagadó, hanem jövőtagadó. Védjük meg a jövőt! Védjük meg a gyermekeinket! Védjük meg emberségünket! Egy gyászoló honfitársuk áll itt Önök előtt. Egy túlélő magyar, egy bűnbánó túlélő európai hajt fejet magyarok, európaiak, európai és magyar zsidók előtt; az Önök és a mi szeretteink emléke előtt. Bocsássanak meg mindnyájunknak! Május 6. GYURCSÁNY FERENC MINISZTERELNÖK BESZÉDE AZ EU-TAGÁLLAMOK PARLAMENTI ELNÖKEINEK MAGYARORSZÁGON MEGRENDEZETT KONFERENCIÁJÁN (

http://www.miniszterelnök.hu/gss/alpah?do=2&pg= 1 Ost= 1 &m 13 doc=381 &

m) Hölgyeim és Uraim! Az első és legnagyobb kihívás, hogy az az Európa, amely nem is olyan régen, a második világháborút követően, a francia-német történelmi kiegyezés alapján a békevágyra épült, és ez a békevágy ott volt a hétköznapokban, az utcán, a tereken, ott volt a vasárnapi ebédek asztalánál, ez az Európa, amely tehát tíz és százmilliók valóságos akaratára épült, most, sok évtized után milyen valóságos belső hajtóerővel rendelkezik. Ez az Európa nyilvánvalóan nem lehet a hivatalosságok Európája; a politikusok, a parlamenti elnökök, parlamenti képviselők, kormánytagok Európája, politikai pártok, kamarák Európája. Az az igazi dilemma, hogy tud-e még egyszer több százmillió ember közös Európája lenni. Európa születésekor a sok millió ember olyan volt, mint egy pillérek tartotta híd. melynek Európa nagyon hasonló történelmi, társadalmi fejlődéssel bíró 264