Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2005

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2005

A mögöttünk hagyott év utolsó napjainak történései, a mindannyiunkat mélyen megrendítő dél-ázsiai természeti katasztrófa képei nem halványulnak tudatunkban. Személyes kötelességemnek tartom, hogy e helyen is kifejezzem a magyar nép együttérzését mindazokkal a nemzetekkel, amelyeket a természeti katasztrófa sújtott, és amelyek fiaikat, lányaikat veszítették el az áradat következtében. A szökőár pusztítása hordozza számunkra azt a bizonyosságot is, hogy a világban szüntelenül nagy szükség van a szolidaritásra. Biztosíthatom Önöket, hogy a világ más államaihoz hasonlóan mi is folytatjuk azokat az akciókat, amelyekkel a károkat enyhítjük, és segítjük a fizikai és lelki sebek begyógyítását. Magyarország számára 2004 tagadhatatlanul legfontosabb eseménye az Európai Unióhoz csatlakozásunk volt. 2004. május elsejével befejeződött az a másfél évtizedig tartó folyamat, amellyel Magyarország is elérte, hogy intézményi értelemben is elfoglalja helyét az európai családban. Mindazonáltal tudnunk kell azt is, hogy az elmúlt év csupán újabb nagy feladatok kezdete. A hazánk előtt álló nemzetközi kihívásokat most már jó pár éve NATO-, és lassan egy éve EUtagállamként kell megválaszolnunk. Csatalakozásunk pillanatához és egy igen jelentős uniós mérföldkőhöz szinte egy időben érkeztünk. Az unió alkotmányos szerződésének elkészítése új perspektívát jelent az unió számára. Hiszem, hogy a ratifikálási folyamat lezárásában minden tagország egyaránt érdekelt. A 2004. év magyar diplomáciai naptára más tekintetben is igen gazdag volt. E különleges fontossággal bíró év a szokásosnál talán nagyobb számban eredményezett jelentős látogatásokat. A tagországok magas rangú vezetői mellett hazánk vendége volt más kontinensről érkező sok államfő, kormányfő, vagy a törvényhozás vezetője. Ez jelentősen növelte az együttműködés kiszélesítését. Külpolitikai prioritásaink 2005-ben sem változnak. A rendszerváltoztatás és az első szabad választások 15. évfordulóját ünneplő Magyarországon az az intelem kell hogy vezéreljen bennünket is, amelyet Nuncius úr idézett: „Valójában minden politikának az embert kell szolgálnia". Ennek az elkötelezettségnek a szellemében kívánunk cselekedni és segíteni mindenütt, ahol erre lehetőség nyílik: legyen ez béketeremtés, békefenntartás, vagy humanitárius segítségnyújtás. Régiónk általános fejlődésére továbbra is nagy figyelmet fordítunk. Szívesen adjuk át a tapasztalatainkat és segítjük elő mindazok törekvéseit, akik az euro-atlanti integráció útján, annak érdekében, előre kívánnak haladni. Nem változott a határon túli magyarok ügye iránt vallott elkötelezettségünk sem. Alkotmányos kötelességünk a jólétükért, gyarapodásukért, megmaradásukért vállalt felelősség. Megnyugtató érzés azt látni, hogy a magyar kisebbség különböző közösségei és pártjai a többségi nemzetek számára is mindinkább elfogadott tényezővé válnak. A magyarság számára mindig fontos volt az a törekvés is, hogy kultúrájával járuljon hozzá az egyetemes kultúra gazdagodásához. 2005-ben emlékezünk Bartók Béla halálának 60. és József Attila születésének 100. évfordulójára. Bízom benne, hogy hazánkba akkreditált nagykövetekként számos alkalmuk nyílik arra, hogy e két kiváló magyar művészetével mind jobban megismerkedjenek. 210