Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2004

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2004

resztül a XX. század második felében kialakult nemzeti elkülönültség szabályait fogják magukon viselni; és azt a tragédiát, amely elkülönültség különösen Magyarország számára a XX. század első felében megélt nemzeti traumát okozta. Ennek a programnak a második eleme egy olyan Szülőföld Alapnak a létrehozása, amely azt a célt szolgálja, hogy több forrás és több lehetőség legyen a határon túli területek gazdaságának, társadalompolitikájának, oktatásának, egészségügyének, kultúrájának fejlesztésére. Megadva ebben az Alapban azt a lehetőséget, hogy a nemzeti elhivatottságukra oly büszke és ezt nyíltan vállaló magyar polgárok és magyar vállalatok járuljanak hozzá e közös feladat megoldásához; a magyar kormány pedig minden 1 forinthoz - az ilyenfajta közvetlen felelősségvállalásról tanúbizonyságot nem tevő magyar adófizetők pénzéből — további 1 forintot hozzátesz, megteremtve a lehetőségét annak, hogy a cselekvés legyen a bizonysága a közös felelősségvállalásnak. A harmadik terület a Kárpát-medencei gazdaságfejlesztés programjának megalkotását célul kitűző olyan átfogó kezdeményezés, amely elsősorban a határon túli területek fejlesztésére koncentrál, de ezt összefüggésben látja a határokon átívelő természetes társadalmi-gazdasági régiók együttes, közös fejlesztésének igényével. A magyar kormánynak szent meggyőződése, hogy ez a program és ez a „csomag" hatékony, helyes és jó válasz arra az igényre, hogy együttesen őrizzük meg magyarságunkat, és együttesen őrizzük meg közös történelmi nemzeti szülőföldünket. Egyetértek elnök úrral abban - és nem lehetne kitérni a kérdés elől itt a mai napon -, hogy válaszolnunk kell a december 5-ére kiírt népszavazáson: mit gondolnak az azon részt venni jogosultak az úgynevezett kettős állampolgárság kérdéséről; mit gondolnak arról, hogy a jelenleginél kevesebb feltétel mellett a határokon túl élő magyarok megkaphatják a magyar állampolgárságot. Úgy látom, hogy a kérdés egyszerre apellál történelmi felelősségünkre, egyszerre apellál nemzeti érzelmeinkre, és egyszerre igényli közös okos számvetésünket a lehetőségeink, a közös lehetőségeink legcélszerűbb felhasználására vonatkozóan. Az ész, az értelem és a lelkiismeret nagy csapdáját látom ebben a kérdésben. Olyan kérdésnek látom, amelyben nagyon könnyen az indulat lesz az úr. És az indulat - fakadjon az bármilyen tőről és támogasson bármilyen megoldást - nem jó tanácsadó ebben a kérdésben. Olyan válaszokra ragadtatja magát ma már éppen ezen indulattal a háttérben — nagyon-nagyon sok, egyébként a magyar nemzet iránt nyilvánvalóan felelősséget érző barátunk, kollegánk, riválisunk, amelyek épp ennek a közös felelősségnek a gyengítését eredményezhetik. 403