Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2004

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2004

összeköt. Amit nagyon sokan - itt, ezen asztal körül is - úgy neveznek: mindenki felelős mindenkiért. Ez a felelősség öltött testet az elmúlt 15 év nemzet- és magyarságpolitikájában; azt gondolom, ez a felelősség hatja át azokat a vitákat is, amelyek ennek a nemzetpolitikának a tartalmáról, a stílusáról és a keretéről folytak mindig, nemcsak az elmúlt 15 évben, hanem az elmúlt századokban; és gyanítom, folyni fognak mindig. Azaz: tisztességes, jó szándékú, magyarságukban becsülettel élő emberek vitájáról van szó, akik keresik a nemzeti közösség megerősítésének, építésének útját és módját - vitákban, kompromisszumokban és konfliktusokban. De nem magyarok vitatkoznak — nem magyarokkal, nemzetiek nemzetietlenekkel, a hazáért és a nemzetért felelősséget érzők - felelőtlenekkel; hanem megoldást kereső sokfajta akarat, sokfajta vélemény, érdek és érték az, ami megmutatja magát. Ennek a felelősségnek két nagy „lába" van: az egyik magyarságunk megtartása. Annyira jó lenne, ha igaz lenne az a mondat, amelyet legelőször talán néhai Antall József miniszterelnök úrtól hallottunk átütő erővel a 15 milliós magyarságért viselt felelősségről. És most legutóbb Mádl Ferenc köztársasági elnök úrtól hallottuk ezt a misztikus számot. Egyszóval annyira jó lenne, ha lennénk még valóban 15 millióan. Bár így lenne! De így fog ez most már maradni a mi nyelvhasználatunkban - és ez így van rendjén —, emlékeztetve bennünket arra, hogy voltunk mi 15 millióan. Ma, sajnos, nem vagyunk. Ha van közös magyarságunkkal szemben jelentős és nagy kihívás - és ebben egyetértek Mádl Ferenc köztársasági elnök úrral -, akkor éppen ez az, hogy lassan örülhetünk, ha 13 millió magyar népesíti be a Kárpát-medencét. Ez tehát az első pillér: megtartani magyarságunkat erejében és számosságában a Kárpát-medencében. A második: megtartani őseink szülőföldjét a maga kiterjedtségében itt a Kárpát-medencében. Az igazi baj és az igazi nyavalya az, hogy e két pillér és e két szándék nagyon sok esetben pörlekedik egymással. Időnként úgy tűnik, hogy a kettő kibékítése nem egyszerű. Ha az egyiket szolgálom, a másik alulmarad. Ha a másikat próbálom erősíteni, az előző meggyengül. A viták mögött nem egy alkalommal én e két valóságos és egyenként helyes szempont kibékítését, az arra való törekvést látom. Hogy' is állunk azzal a mérleggel, hogy hányan maradtak szülőhelyükön és hányan indultak el az anyaország felé az elmúlt időszakban? 1990 januárjától, azaz az elmúlt tizennégy évben Magyarországon mintegy 270.000 külföldi állampolgár telepedett le, szerzett tartózkodási engedélyt vagy bevándorlási engedélyt; ebből 120.000-en lettek állampolgárok, 150.000-en bevándorlási engedéllyel, letelepedési engedéllyel és tartózkodási engedéllyel élnek Magyarországon legá401