Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2004
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2004
azt gondolom, hogy viszonylagos preferenciát kell adni a kutatás-fejlesztésnek. Az a szándékunk, hogy a kutatásra-fejlesztésre fordított összeg a GDP-hez mérten 2006-ra elérje az 1,7-1,8 százalékos átlagot, ami a mostani európai átlaghoz van közel; de szeretnénk mi is komolyan venni azt, hogy az évtized végére közelítsünk a 3 százalék felé. Rossz az arány a kutatás-fejlesztésben Magyarországon, mert nagyon jelentős az állam és kevesebb a vállalatok részesedése a kutatásfejlesztésből; ezt az arányt is szeretnénk átalakítani. Egyébként ez Európa általános törekvése is. Ezért támogattam a növekedési kezdeményezést az elmúlt év végén, amikor Brüsszelben döntés született erről a kérdésről az Európai Tanácsban. Úgy gondolom tehát, hogy a versenyképesség és a szolidaritás együttesen érvényesíthető. A szolidaritás annyit jelent számunkra, hogy az Európai Unió tegye lehetővé egy gyorsabb fejlődés lehetőségét, különösképpen az infrastrukturális fejlesztések lemaradásának a pótlását. Természetesen azt is hozzá kell tennem, hogy ez bizonyos értelemben konfliktusok forrása. Az ötödik kérdés az unió belső viszonyai, az Európai Unió, és ezen belül különösképpen Magyarország kérdése. Hiszen át kell venni egy európai politikai kultúrát, az intézmények működtetésének a kultúráját, a viselkedésnek egyfajta új stílusát - tehát nagyon sok mindent, még akkor is, ha egyébként természetesen az ország többségében ez nem áll távol az európai átlag szinttől. Ilyen szempontból a belső viszonyokat tekintve az alapvető kérdés az, hogy az országok mennyire vannak felkészülve a csatlakozásra. Magyarország, amit lehetett, megtett ezen a téren. Azt is hozzá kell tennem, az a meggyőződésem - és ebben abszolút egyetértek azzal, amit Taus elnök úr a bevezetőjében mondott -, hogy a csatlakozás után sem egy könnyű időszak kezdődik. Nem a célszalagot vágjuk át ez év május elsején, hanem a rajtvonalon helyezkedünk el. Tudjuk, hogy az első három év igen nehéz. Ausztria példája arra int bennünket, hogy óvatosan kell bánni az illúziókkal. (...) A hatodik kérdés az, hogy az Alkotmány elkészülhet-e még az ír elnökség alatt? Először arra a kérdésre kell válaszolni, hogy érdeke-e ez Európának? Jómagam azt gondolom, hogy igen nagy érdeke. És - elnézést kérek, hogy ilyen nyers vagyok - nem hiszem, hogy néhány hónappal később okosabbak leszünk; nem hiszem, hogy azok a frontok, amelyek ma kialakultak, alapvetően tudnak változni a következő hónapokban. Úgy gondolom, meg kell állapodni, mert ha nem ezt tesszük, akkor teret engedünk az euro-szkepticizmusnak, és ez nem jó az európai parlamenti választások előtt. Az embereknek úgy kell érezniük, hogy van egy biztos európai bázis, van egy perspektíva Európa számára. (...) Azt gondolom, hogy az Alkotmány minél hamarabbi tető alá hozása azért is érdekünk, mert ez a gyorsabb haladás feltétele is, hiszen bizonyos intézmények megfelelő működése szükséges ahhoz, hogy a Huszonötök Európája tényleg működőképes legyen. A megegyezéshez kompromisszumkészség kell. Ha mindenki merev, akkor 224
