Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2003

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2003

mi egyházak kezdeményezése és más intézmények mellé állt és biztosított jelen­tős anyagi feltételeket. Az óvodától a felsőoktatásig kiépült anyanyelvi oktatás a szülőföldön maradásnak az egyik legfontosabb eszköze, a legerősebb ellenszer az asszimiláció és az elvándorlás megakadályozására. Ezt kívánta elősegíteni az a szerencsés együttműködés, melynek eredményeként konzultációs központokon keresztül több anyaországi egyetem és főiskola (például a Szent István Egyetem, vagy a Gábor Dénes Műszaki Főiskola) alakított ki képzést Erdélyben. A Romániában élő magyarok a számarányuknál és történelmi hagyomá­nyaiknál fogva természetes és jogos igényüknek tartották, hogy a felsőoktatásban teljes létjogosultságot nyerjen a magyar képzés. Ezért választotta a romániai ma­gyarság azt a jelenleg járható utat, hogy egy magánalapítású, teljes egészében magyar nyelvű tudományegyetemet hoz létre. Valóban bátor és merész, rendkívü­li történet ez. Hiszen a világban jobbára egy-egy hatalmas lekötetlen magánva­gyonból, vagy cégek és gazdasági érdekeltségek vállalkozásaként jönnek létre a tőkeerős és így rendkívül versenyképes magánegyetemek vannak. A jelen magyar valóságot azonban a kényszer szülte, hogy létfenntartó támogatást egy helyről remélhetett: az anyaországtól. Rá kellett lépnünk közösen erre a járható útra. Emellett - mint ahogyan már utaltam rá — a román államnak át kell éreznie, hogy neki is érdeke egy erős, jó európai kapcsolatokkal rendelkező és magas színvona­lú, hasznos tudást adó magyar egyetem. S ha érdeke - tesszük hozzá -, akkor támogatandó feladata is kell legyen. Nemcsak az oktatás ügyeire igaz, hanem egész nemzetstratégiánkat meghatározza a következő alapelv: Magyarországnak az erdélyi magyarság ügye­iben mindig azt kell figyelembe vennie, ami a romániai magyarság véleménye, kérése, vágya az adott területen. Ha az erdélyi magyarok az őket megillető jogo­kat nem tudják érvényesíteni, akkor a magyar állam felelőssége, hogy a lehetsé­ges eszközökkel támogassa őket jogaik megszerzésében, vagy érvényesítésében. A kedvezmény-törvény is ennek szellemében készült. Ez a törvény nemzetpoliti­kánk komoly felelősségviselési és megnyilvánulási formája. Nagyon sokunkon a meghatódottság vett erőt, amikor először vehettünk részt a parlamentben a ma­gyarigazolvány átadásán. Akkor is azt mondtuk, és én most is azt mondom, hogy meg kell őrizni a magyarigazolvány hitelét, méltóságát - a kulturális és nyelvi nemzeti identitástudat erősítése érdekében. Személyes tapasztalataim szerint a magyarigazolvány ma már egyfajta ereklye is. bizonyos értelemben a személyes identitástudat kifejezésének egyik rendkívül szép és fontos formája. Azt hiszem ­és hihetjük sokan -, valóban jól szolgálja a kulturális és a nyelvi identitás erősíté­sét, a kohéziót a magyar közösségek között, azt, hogy a határon túli magyarok jól érezzék magukat szülőföldjükön, ahol igaz barátságban akarnak élni a többségi nemzet közösségeivel. 348

Next

/
Oldalképek
Tartalom