Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2003

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2003

jövőjének biztosítása. Ezért tanítanak és nevelnek egyetemeink professzorai, csinálnak színházat ennek az intézménynek a művészei, imádkoznak papjaink, s mindenekelőtt ezért szól anyanyelvén minden gyermekhez az édesanyja. Öröm látni ennyi tudóst és diákot, közéleti és egyházi embert, akik egyetértenek a közös jövő építésében. Öröm ez, de egyben szomorúság is. Szomorúság, mert a küzdelem áldozatokkal jár. Istenben boldogult néhai Tonk Sándor rektor úr hívott meg ide először, s éppen augusztus 24-ére tervezte a találkozót... Mennyi és mennyi Kőmíves Kelemen és Kőmíves Kelemenné áldozata épült már be a falakba, melyeket azért építünk, hogy legyen otthona nemzetünknek a harmadik évezredben is a Kárpát-medencében. Tisztelet nekik és megbecsülés! A veszteség felett érzett megrendülésből pedig szülessen erő és elszántság a további építkezéshez! Amikor az erdélyi magyar felsőoktatásról, vagy éppen az anyaországi felsőoktatásról beszélünk, akkor mindig Európáról is beszélünk. így volt ez a múltban, s így van ez ma is. Törekvéseink részét képezik az európai oktatásügy fejlődési folyamatainak. Ahogyan a Bolognai Chartában olvashatjuk: a felsőoktatás feladata, hogy „hatékonyan szolgálja a közösségek igényét a kultúra, a tudomány és a kutatás iránt." Ezt itt a magyar közösségek a többi nemzet — a többségi nemzet - intézményeivel együttműködve kell hogy megvalósítsák. Ennek erdélyi lehetővé tétele és biztosítása a magyar kisebbség, az anyaország, de a mindenkori többségi társadalom és természetesen Európa felelőssége is. Bízunk benne, hogy Magyarország szomszédos országaiban - így Romániában is - a kisebbségi közösségek jogait és lehetőségeit a kultúra és az oktatás területein is növekvő mértékben biztosítják. Ennek anyagi-intézményi lehetőségeit döntő részben az adott ország kormányzatának kell megteremtenie. Természetesen jelentős a magyar közösségek teremtő-önfenntartó szerepe, és jelentős az anyaország támogatása is. Lassan pedig más külföldi, európai források is megnyílnak. Már vannak a határon túli magyarságnak színvonalas kutatási-oktatási intézményei, általános és középiskolái, felsőoktatási képzési lehetőségei, sajtója, irodalmi és színházi terei. De nem elég, mondhatjuk okkal és joggal. Valószínű így vannak ezzel mindenütt. Győztünk - hangzott az idei csíkszeredai tanévnyitón immár Szilágyi Pál rektor úr részéről. S valóban győzelem ez: egy történelmileg megalapozott igény, s egy a jelenben kivívott siker. A romániai magyarságnak nagy-nagy türelme és reménye, rengeteg munkája kellett hozzá. A magyar államnak volt úgymond „könnyebb" helyzete: hiszen „csak" a kötelességét teljesítette, amikor a történel347