Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2003

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2003

művészetek pártfogója volt. Az ő uralkodásának időszakában készült műalkotások megtekintése mindannyiunk számára igazi élményt jelentett. Személyes örömet éreztem akkor is, amikor elhelyezhettem a megemlékezés virágait Eminescu sírjánál. Verseit neves magyar költőink, Aprily Lajos, Dsida Jenő, Szabó Lőrinc fordították magyar nyelvre. Bukarest nagyhírű egyetemén sok száz hallgató, oktató és közéleti személyiség előtt dialógust folytathattam Románia és Magyarország bilaterális kapcsolatainak és euro-atlanti törekvéseinek számos fontos kérdéséről. Múlt évi utam során, ha érintőlegesen is, de megismerkedhettem hazája polgárainak mindennapjaival is. Úgy vélem, akkori programom jól demonstrálta népeink sorsközösségét, közös felelősségét, továbbfűzte a kultúráink közötti szálakat a jobb megismerés és a növekvő bizalom felé vezető úton. Kívánom, Elnök úr, hogy Ön is hasonló megelégedettséggel és a közös jövőbe vetett hittel térjen haza mostani magyarországi látogatásáról. Tavaly a Cotroceni Palotában, pohárköszöntőmben, volt szerencsém beszélni Önöknek közös múltunk azon eseményeiről és személyiségeiről, amik és akik összekötnek, nem pedig elválasztanak minket. Kossuth és Balcescu mindenképpen ilyen személyiségek. 1849. július 14-én ők írták alá a román-magyar megbékélésről szóló egyezményt. Amellett, hogy a magyar kormány elismerte a román nemzetet, az egyezmény többek között biztosította még a román többségű megyék kétnyelvűségét, a román nemzeti ortodox egyház megszervezését, és az évenkénti nemzeti gyűlést. Hiszem, Elnök úr, hogy egyetért velem abban: az ő nemes példájuk kell, hogy vezéreljen bennünket közös jövőnk alakításának minden pillanatában. A XXI. század elején Magyarország és Románia a társadalmi és gazdasági modernizáció összetett feladatával birkózik, melynek megoldása gyakran komoly áldozatokat követel, és igényli a politikai vezető réteg konszenzuson alapuló összefogását, koncentrált erőfeszítését. A problémák hatékony kezeléséhez azonban nem elég az adott állam belső erőinek egyesítése. Az utóbbi évtized talán legfontosabb tanulsága, hogy csak hasonló értékrendet valló államok közösségében, stabil és prosperáló térségben lehet igazán sikeres az egyes országok felemelkedése. Az európai és az atlanti integrációs erőfeszítéseink során is szembesültünk a ténnyel: először szomszédainkkal kell „integrálódni", hiszen ha ez sem sikerül, csak hiú ábránd marad bekapcsolódásunk egy szélesebb és szorosabb együttműködésbe. Az együtt fölemelkedő közép- és délkelet-európai régió egymásra épülő regionális, szubregionális és kétoldalú együttműködési formák színes mozaikjaként fog működni. Úgy hiszem, már sokan vagyunk felelős funkcióban olyanok, akik értjük ezt és hiszünk megvalósíthatóságában. Térségünk etnikai, kulturális, vallási és természetesen politikai, társadalmi sokszínűségére meggyőződésem szerint ez a helyes válasz. A sikeres modellek kidolgozásában és működtetésében vitathatatlanul Romániáé és Magyarországé a vezető szerep. Nem kell tehát meglepődnünk azon, 314