Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2002

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2001

Elrettentő az, ha képtelenek vagyunk kiterjeszteni - ha nem is a kedvezmény elvét, de - legalább a jóindulatot az egész magyarságra. Úgy értem: rettentő, hogy pártoskodó alapon, éppen a kedvezmény körül is, kevély és hepciás gyűlölködések csapnak össze. Vajon miként tudnánk békésen, okosan, értelmesen, toleránsán megegyezni a románokkal, szlovákokkal, ukránokkal, ha ebben a mi össz-nemzeti ügyünkben egymásnak ugrunk, csak azért talán, mert van aki politikai sápot akar húzni ebből!? Ez nem lehet senkinek politikai biznisze; a szocialista-liberális koalíciónak sem. Ha nyerni lehet ezen, a java legyen az egész nemzeté! Azt hallom tegnap (még nem ellenőriztem), hogy Romániában 1800 szakképzetlen magyar pedagógus tanít, többek közt magyar nyelvet és irodalmat. Azt hiszem, a kedvezménytörvény lehetővé teszi, hogy megszervezzük - akár internetes úton, számítógépekkel - a színvonalas, tartalmas, vonzó távoktatásukat. Csak példálózom, nem ígérgetek, annál is kevésbé, mert tudom, hogy e példánál vannak fontosabb dolgaink is. Szeretném, ha a megbeszéléseink nem arról folynának, hogy ki milyen fogást talál a másikon; hanem arról, hogy mit tehetnénk azért, hogy minél kevesebb olyan tagja legyen a nemzetnek, aki szorongva él, szűkölködve, szomorúan, korlátozott sorsban csupán azért, mert magyar. Persze Magyarországon is élnek emberek más okokból szorongatott helyzetben; ezért hirdettük meg a jólétre törekvésünket, hogy itthon se legyen - hogy így mondjam - intézményes oka a boldogtalanságnak. Tudom, boldoggá sem tehető senki intézményesen, de a tisztességes állam mindent megtesz, amit lehet és „ahogy' lehet". Egy kedves román barátom, amikor beszélgettünk erről, nevetve azt mondta: ravasz fogás a mi jóléti programunk, mert ezzel azt akarjuk elérni, hogy a magyarok odaát még büszkébbek legyenek arra, hogy magyarok. Hát miért ne? Persze nem azért tesszük, de nem bánjuk, ha a magyarok a világon mindenütt ezért is büszkék lesznek. A szerénység nem ellentéte ennek. Nemrég, a választások éjszakáján azt mondtam: közjogi értelemben én tízmillió magyar állampolgár miniszterelnöke leszek, és ugyanakkor a világban tizenötmillió magyar ember iránt érzek felelősséget. Ezt a hitemet az elmúlt hónapok csak megerősítették. * A mai értekezlet célja a párbeszéd; az, hogy elmondjuk, mit akar az új kormány - ezért veszünk ilyen szép számmal részt a mai tanácskozáson -, a jelenlévők pedig megfogalmazzák, mit kívánnak, mit várnak az új kormánytól, mit tegyen a nemzet fölemelkedése érdekében, és egyúttal hogy Önök mit tesznek szintén mindezért. 281