Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1997

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1997

eltérőek egymástól. Nemrég az Egyesült Államokban - lengyel és cseh kollégámmal együtt - tett látogatás alkalmával a Capitol Hill-en volt alkalmunk első ízben lobbyzni a bővítés érdekében; nem okvetlenül ennek a három országnak a csatlakozása ügyében, ugyanis e három ország csatlakozását illetően nem tapasztaltunk különösebb aggályokata szenátorok és képviselők részéről. Viszont tapasztaltunk aggályokat magával a bővítéssel kapcsolatban, aggályokat a költségeket illetően, és aggályokat a tekintetben, hogy a bővítés valóban az amerikai érdekeket szolgálja-e. A dolog pénzügyi oldalát tekintve különös érdekeltséget mutattak a méltányos tehermegosztás iránt, és ez érthető is; kíváncsiak voltak partnereink, hogy a nyugat-európai szövetségesek vajon részt fognak-e vállalni vagy készek-e részt venni a terhek méltányos megosztásában; de arra is kíváncsiak voltak, hogy vajon az új tagok készek-e hozzájárulni a pénzügyi terhekhez. Az aggodalmak másik csoportja a bővítéssel esetleg járó további biztonsági kockázattal függött össze. Néhány szenátor minden kertelés nélkül megfogalmazott olyan kérdést, hogy vajon miért kellene fiatal amerikai katonáknak meghalniuk Budapestért, Prágáért vagy Varsóért! Mindazonáltal magától adódik a válasz: a NATO-nak mint a biztonságot garantáló szövetségnek a fennállása óta soha nem vált szükségessé, hogy amerikai katonák haljanak Londonért, Rómáért vagy Athénért. A tizenhat tagállam szövetségének puszta léte gyakorlatilag kizárta annak eshetőségét, hogy kialakuljon ilyen válság. Ugyanakkor a stabilitás és biztonság e régióján kívülre, Boszniába kellett küldeni amerikai katonákat. Szerencsére nem kellett életüket adniuk a boszniai békéért, de ennek veszélye fennállt. A költségeket és a kockázatokat illető aggodalmakra a realitásokkal számoló az a válasz, hogy a NATO kibővítése a válság megelőzésének legköltségtakarékosabb eszközének tekinthető. Válság megelőzéséről beszélek, nem válságkezelésről. A válságok megelőzése össze nem hasonlíthatóan olcsóbb pénzben is, emberéletről nem is beszélve. Válság megelőzése nélkül a válságkezelés válhat szükségessé és elkerülhetetlenné; akkor már nincs más út. A mai világhelyzetben a NATO jelenlegi tagjai, az euro-atlanti közösség országai a gyakorlatban két lehetőség között választhatnak: válságok megelőzése és kialakult válságok kezelése között. * 357