Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1997

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1997

közöttünk az olyannyira szükséges kölcsönös bizalom ápolására törekszünk. Bár nem szándékom a múlt idézése, mégis hadd térjek vissza legalább a közelmúlthoz, 1989 csodálatos évéhez, amikor Kelet- és Közép-Európa - különböző és mégis oly hasonló - forradalmai átrendezték, vagy pontosabban egyesítették a történelem menetét a balti államoktól Bulgáriáig húzódó közép-európai térségben. Mindannyian tudtuk akkor, hogy Romániában valami készül; mindannyian tudtuk, hogy a végkifejlet valószínűleg nem lesz vértelen. De amikor a budapesti televízió a temesvári eseményekről szóló beszámolójával nyitotta meg december 21-i adását, akkor döbbenet és aggodalom lett rajtam úrrá: vajon az egy nemzedék óta tartó fékevesztett gyűlölethadjárat után nem fognak-e erdélyi testvéreink ellen fordulni a küszöbönálló események? Végül három napba tellett, hogy az egymás mellett élő és azideig egymással szemben mégis gyanakvó két nép fölülemelkedjék önmagán az egyetlen kincs, közös szabadságuk védelmében; és hogy mi Magyarországon élelmiszert gyűjtsünk gyermekeiknek, míg ők Romániában értünk is harcoltak. Harcoltak azért, hogy a magyar és a román nép eggyé váltan a történelem és Isten előtt föloldozást nyerjen az idők során egymás ellen elkövetett bűnök alól, elnyerje jutalmát is mindazért, amit sok évszázados együttélés során tanult egymástól és adott egymának. Vallási türelmet tanultak egymástól, és - tudatosan vagy akaratlanul - kultúrát, lelki és szellemi táplálékot nyertek egymástól, védelmet és oltalmat találtak a mongolok vagy törökök elől menekülők, kenyeret adtak azoknak, akiknek a raktárait kifosztották. És nemcsak magyarokról és románokról van szó, hanem szászokról, örményekről, zsidókról, és ki tudja, ki mindenkit említhetnénk még a világ eme sokszínű táján. Azon a napon a szívem összeszorult: Isten és a történelem esélyt adott e két népnek a békére, vajon tudnak-e és tudunk-e élni az eséllyel, valóra válnak-e álmaink? Lehetséges-e, hogy az erdélyi magyarok sorsukat elszenvedő emberekből a sorsukat alakító emberekké váljanak; Románia sorsát is alakító, sorsukban és Románia sorsában felelősséget osztó partnerré váljanak; jogokkal rendelkező emberekké velünk - saját államunkban élő ma198