Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1995
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1995
Az EBESZ Soros Elnöke posztját ez évben betöltő ország kormányfőjeként hangsúlyozni kívánom, hogy 1994 decemberében nagy várakozással vettük át Olaszországtól az El-nökséget. Azt a célt tűztük magunk elé, hogy a csúcstalálkozón "Valódi partnerség felé egy új korszakban" (Towards a genuine partnership in a new era) címmel elfogadott dokumentum szellemében az EBESZ aktívan hozzájáruljon a térségben kiala-kult háborús és válsággócok mielőbbi felszámolásához. Arra töre-kedtünk, hogy tovább erősítsük a részt vevő államok partneri vi-szonyát, csökkentsük az EBESZ-régióban kibontakozott feszült-séget, és esélyt kínáljunk a vitás kérdések és konfliktusok békés rendezésére. A tavalyi csúcstalálkozón a szervezetté alakulásra hozott döntés nyomán még markánsabbá vált az EBESZ részvétele és szerepvállalása az euro-atlanti régióban. Mind az Egyesült Nemzetek Szervezete fennállásának 50. évfordulója alkalmából közelmúltban lezajlott ünnepségen, mind más nemzetközi fórumokon kiemelt figyelmet kapott az EBESZ. Különleges lehetőségekkel és sajátosságokkal bíró szervezetünk fontos szerepet játszik a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában. A volt Jugoszláviában zajlott pusztító háború lezárása a közelmúlt legkiemelkedőbb eseménye. Ennek előkészítésében az EBESZ igyekezett aktív szerepet vállalni. Ehelyütt mindenképpen időszerű emlékeztetni arra a fontos szerepre, amelyet a nemzetközi közösség szán az EBESZ-nek a délszláv térségnek a daytoni békemegállapodás nyomán. Arra is utalnunk kell. hogy a szervezet aktivitása döntő mértékben függ a benne részes államok akaratától. Kétségtelen, hogy az EBESZ az elmúlt időszakban komoly szerephez jutott egy több pilléren nyugvó európai biztonsági architektúra kialakításában. Úgy látjuk, hogy ma az EBESZ az egyetlen olyan valóban átfogó biztonsági struktúra, amely képes a hatékony normaalkotásra, és rendelkezik a preventív diplomácia és válságkezelés mechanizmusainak és intézményeknek a széles körű rendszerével. Ez a rendszer viszont csak akkor fejleszthető tovább, ha a részt vevő államok tiszteletben tartják a már elfogadott normákat és kötelezettségeket. 391