Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1995

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1995

anyagi kihatást jelentene rövid távon, az egy valamire korlátozódik: mégpedig hogy teremtsük meg majd az esetleges tagság esetén a kommunikáció lehetőségét a NATO-erők és a magyar haderők között. A többi pedig hosszú távon feladat; a hadseregek, haderők egymáshoz illesztése hosszú távon megy végbe. Ezt azért kívántam aláhúzni, mert sokféle értelmezés jelenik meg erről. Nem tudok egyetérteni azokkal a nézetekkel, hogy a számunkra egyedüli járható út a semlegesség elérése. A kölcsönös egymásra utaltság és a kölcsönös függőségek, összefüggések korszakában a semlegesség mindinkább veszít a jelentőségéből és értékéből. Tessék megnézni a szomszédos Auszt-riát, örökös semlegességének sorsát annak fényében, ami az Európai Unióhoz való csatlakozását jelenti. Ugyanez vonatkozik majd ivővel Svájcra is és más hagyományosan semleges államokra is. A nemzetközi tárgyalások és a kétoldalú megbeszélések során mindig aláhúzom azt, hogy a magyar parlament többek közt abban is különbözik jó néhány szomszédos ország parlamentjétől, hogy itt nincsenek nacionalista szélsőséges politikai erők. Ezt joggal mondhatom: ebben a parlamentben nincsenek szélsőséges nacionalista erők. Ez nagyon komoly esélyt ad arra, hogy meg tudjunk egyezni az ország számára alapvető, legfontosabb kérdésekben. Nagyon kérek tisztelettel mindenkit, apellálva a képviselői felelősségre, hogy ne korbácsolják fel az érzelmeket; az sehová nem vezet. Tudjuk, mennyi tragédia származott már a magyarság számára, amikor érzelmek alapján próbáltak politizálni és az érzelmekkel próbáltak operálni. Ennek nagyon súlyos következményei voltak az egész magyarságra. Még egyszer hangsúlyozom, amit bevezetésül mondtam. Soha ne tévesszük szem elől, hogy most olyan lehetőség előtt állunk, amelyet ha elszalasztunk, nem bocsáthatjuk meg magunknak: és gyermekeink, unokáink sem bocsátanák meg. Ezt el kell és talán el is lehet kerülnünk. 189