Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1995

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1995

viszonylag gyengébb, fejletlenebb országok sorát fogják gyarapítani az Unióban. Azok az orzságok, amelyek az elmúlt években ECUmilliárdokat kaptak támogatásként az Európai Unió különböző alapjaitól, attól tartanak, hogy az új belépők az eddig reájuk eső támogatás lehetőségét fogják csökkenteni. Van továbbá bizonyos aggodalom a tekintetben, hogy az az intézményrendszer, amelyik eredetileg - a Római Szerződéssel hat ország együttműködését, majdani integrálódását volt hivatott szolgálni, és amelyet folyamatosan és fokozatosan adaptáltak a bővüléshez úgy, hogy ma már tizenöt tagállam integrációjának a feladataival kell birkóznia, hogyan fog működni akkor, amikor a tagországok száma már húsz fölé fog emelkedni, vagy akár a harmincat fogja megközelíteni. Kulcskérdés ezért az EU-bővítés szempontjából az intézményi reform. Legalább ilyen nagy - ha nem súlyosabb - kérdés a közös agrárpolitika, ennek reformja, ennek hozzáigazítása az új tagállamok igényeihez, pontosabban a bővítés szükségleteihez. Az is jól érzékelhető, hogy az Európai Unió bővítésével kapcsolatban a tagországoknak bizonyos értelemben egymástól eltérőek a prioritásai. Egyes országok úgy gondolják, hogy elsősorban a közép-európaiakat, a hat társult országot vagy ezeken belül a négy "visegrádi" országot kellene a bővítés első hullámába bevonni. Mások úgy vélik - nyilván az északi új tagok hogy elsősorban a balti államok felé kell a bővítést elindítani. A déli szárny pedig természetesen azt mondja, hogy a két mediterrán sziget - a régóta társulási megállapodással rendelkező Ciprus és Málta - felvételével nem szabad késlekedni. Az azonban teljesen nyilvánvaló, hogy az 1996-ban kezdődő, és még nem tudni, milyen hosszú időt igénybe vevő kormányközi konferencia előtt érdemi tárgyalások semelyik országgal nem fognak megkezdődni, csak azt követően kerülhet sor majd a bővítésre. Az Európai Unióban jól érzékelhető, hogy a fenntartások általában a bővítésnek, illetve egy-egy ország csatlakozásának az EU belső viszonyaira gyakorolt hatásával függnek össze: vagyis hogy a bővítés, egy-egy ország csatlakozása miképpen befolyásolhatja az Unió belső kohézióját. Ezért is támaszt az Unió 170