Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

a piacgazdaságba való átmenet következtében fellépő - tranzicionális válságként jellemezhetjük. A posztkommunista országok nem alulfejlettek, hanem torzán fejlettek. Nem nulláról indulnak, hanem viszonylagosan fejlett, de adottságait tekintve ki nem elégítő állapotból, ugyanakkor koloncként hurcolva magukkal a gazdasági-műszaki szintjüknél fejlettebb, tehát szociális feszültség veszélye nélkül nehezen visszafejleszthető újraelosztási rendszerek anyagi terhét. Modernizációjuk eredményei tehát akkor jelentkezhetnek érzékelhetően, ha a meglévő újraelosztási rendszerek - mindenekelőtt a társadalombiztosítás és az egészségügyi ellátás - jelenlegi szintjét, terheit az ország megváltozott (átmeneti) gazdasága már képes elviselni. Az integráció - nevezetesen az Európai Unió - keret és eszköz ahhoz, hogy a kontinens két fele alkalmazkodjon egymáshoz és a globális környezethez. Tekintettel a globális gazdasági fejlődés változatlan mozgatórugójára, vagyis az inkább mennyiségi, mint minőségi növekedésre, és tekintettel a regionalizmus erősödő szerepére és regionális hatalmi központok : Észak-Amerika, Európa. Kelet-Ázsia - kialakulására, Európának növekedésre van szüksége. Tekintettel a nyugat-európai piac csaknem teljes telítettségére, a növekedés centruma el kell tolódjon és el is fog tolódni kelet felé; a közép- és kelet-európai gazdaságoknak viszont modernizálódniuk kell alához, hogy növekedést produkálhassanak. E modernizációhoz tőkére van szükség exportbevételekből (a piacok, különösen a nyugat-európaiak jobb hozzáférhetőségéből), közvetlen külföldi befektetésekből, valamint hitelekből. Szükség van fejlettebb technikára, technológiára és szakismeretekre is. Mindezek java része külső forrásokból eredhet, méghozzá elsősorban a "másik fél" fölemelkedésében közvetlenül és egyértelműen érdekelt Nyugat-Európából. Mindez pedig együttesen ama egységes - de nem egyszínű - politikai, gazdasági és kulturális entitás kialakulásához vezet, amelyet Európának nevezünk és amely fölsejlik a 2020. év horizontján. Tudom, hogy Nyugat-Európa is aggódik a munkanélküliség miatt; és ismerem a dilemmát, hogy vajon a keleti féllel szembeni védekezés, vagy pedig a keleti nyitás szolgálja inkább a munkanélküliség elleni küzdelmet. De tudom azt is, hogy e küzdelem közvetetten olcsóbb a közép- és kelet357