Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993
európainak a szellemiségét, amely a könyvében a következőképpen jut kifejezésre: "El kell végeznünk a holnap feladtait, egy olyan új és politikailag egyesült Európáét, amely képes ismét megállni a saját lábán; ámbár anélkül hogy elszakadna az Egyesült Államoktól, sőt vele szorosan összefonódva, a társa-dalmi struktúra hasonlósága alapján. El kell végre indulnunk a jövőért és Európáért folytatott politika útján." * 1989 és 1991 között a szabadság, a demokrácia, valamint a nyugati politikai-társadalmi-gazdasági modell messzehangzó győzelemre jutott. Mindazonáltal - ahogyan ezt Antall József magyal- miniszterelnök találóan megfogalmazta - "a Nyugatot készületlenül érte a kommunizmus összeomlása". Megállapítását azzal a megjegyzésemmel egészíteni ki, hogy a két világháború utáni helyzettől eltérően ezúttal nem készült - szakértő gárda által kidolgozott - újjáépítési terv a posztkommunista világ számára: az egyes országoknak és a különféle nemzetközi politikai intézményeknek rögtönözniük kellet, inkább a kihívások felbukkanása szerint eseményekre regálni, semmint megpróbálni formába önteni, és az új világrendet és ezen belül az új Európát tisztán átlátva cselekedni. Az eredmény az lett, hog}' a feltérképezetlen utat - a kommunizmusból az ideális demokratikus környezetben működő szociális piacgazdaságba való átmenet útját - a népesség túl kacskaringósnak találta, irányjelzők pedig alig voltak láthatók abban a politikai ködben, amely Európa keleti felén leereszkedett. Szomorú tény, hogy az ENSZ Alapokmánya és a Párizsi Charta elveinek nyílt megsértése büntetlenül megtörténhet a nemzetközi színtéren, valamint hogy a sok intézmény képtelen megakadályozni az elvek és megvalósításuk közti szakadék mélyülését; sőt az elvek érvényesülésének egyáltalán az elmaradása még inkább rossz jel azok számára, akik azért küzdenek, hogy fenntartsák a reményt a nyugati orientációra, de jelzés azok számára is, akik mindenáron aláásni igyekeznek a demokratikus kormányok létét. 327