Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

ideig lassúnak mutatkozott abban, hogy e jogok érvényesítésére vonatkozó szándékát törvényes formába is foglalja, de végül is teljesítette ezt a feladatot. Bátran kijelenthetem, hogy ez a legkevésbé sem csökkentette az ország biztonságát, a legkevésbé sem ártott területi integritásának. * Ha kissé hosszasan beszéltem a biztonság nem katonai szempontjairól, az nemcsak azért volt, hogy képet adjak a biztonság különböző kockázatairól, hanem hogy olyan képet vázoljak, amely fölveL néhány választ is a főbb kérdések egyikéremásikára. Fejtegetésem lényege az, hogy azoknak a biztonsági szerveknek, amelyek korábban a helyzet katonai aspektusaira korlátozták vizsgálódásukat, a mai helyzetben az összetevők komplex sorával kell foglalkozniuk. Ez nyilván nem könnyíti meg a feladatot, és teljesen új megközelítést is tesz szükségessé. Sok munka folyt és sok erőfeszítés történt az utóbbi néhány hónapban az új megközefítési mód kialakítása érdekében, az e találkozón is képviselt euro-atlanti világrész összefogásával a szerepeknek, törekvéseknek, reményeknek és félelmeknek a megfogalmazásáért és újrafogalmazásáért. Ezeknek az erőfeszítéseknek eredményeképpen beszédek és tanulmányok tanúskodnak az immár közösnek mondható ama felfogás mellett, egyrészt hogy a biztonság valóban oszthatatlan, másrészt hogy viszonylagos biztonsági vákuum áll fenn mégpedig nem okvetlenül katonai értelemben - Közép-Európában és még inkább Kelet-Európában. Hozzáfűzhetem: némi bizonytalanság is fennáll, minthogy a szélesebb régió országainak nem mindegyikében vannak érvényben a hidegháború időszakában a hagyományos fegyverekre vonatkozóan keletkezett egyezmények. Ebből - elsődlegesen és többek közt - a következő következtetést vonom le: Közép- és Kelet-Európának egy nagyobb ha úgy tetszik, kollektív - biztonsági rendszer részévé kell válnia, amely rendszer nemcsak világosan meghatározható katonai fenyegetés ellen nyújt védelmet, hanem a gazdasági és társadalmi zavarokban és a szélsőséges nacionalizmusban 321