Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

Sok mindenről beszélhetnék még. Csak azért nem folytatom, mert várnak engem még ma este Segesvárott és az oda vezető úton is; Petőfi emléke előtt is szeretnék tisztelegni ott, ahol elesett. Temesvár is még ma estére vár, az a város, ahol elkezdődött mindaz, ami lehetővé tette ezt a mai találkozónkat is, valamint azt, aminek az iménti taps szólt: Udvarhelyen megtörténjen egy olyan fordulat, ami megnyitotta ezt a városházát is. Föltehető a kérdés: elégedettek lehetünk-e ma? Természetes, hogy az ember soha nem elégedett, hiszen mindig a javítás igénye mozgatja az emberiséget. Ezt Madách - akit a románok is jól ismernek - oly találóan és meggyőzően mondja: az ember mindig küzd és bízva bízik. Természetesen soha nem leszünk végleg elégedettek, mert mindig lesznek újabb céljaink. Tudnunk kell azonban örülni annak, amit már elértünk. És ez nem kevés! Remélem, hogy eljutok ide Önökhöz újra - akár ismét miniszterként, ha az otthoni választók úgy akarják, de ha másként akarják, akkor is eljövök -, és akkor folytathatjuk ezt a beszélgetést. Nagyon köszönöm, hogy fogadtak. 22. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁNAK NYILTKOZATA AZ OROSZORSZÁGI HELYZETTEL KAPCSOLATOS ÁLLÁSPONTJÁRÓL Magyarország - a világ többi államával együtt - aggódó figyelemmel követi az Oroszországi Föderációban, a nukleáris fegyverekkel is rendelkező második legnagyobb világhatalomban jelenleg zajló történelmi jelentőségű eseményeket. A közelmúltban kibontakozott alkotmányos válság, a kettős hatalom kialakulásának veszélye nemcsak fékezheti, hanem megakadályozhatja is a politikai és gazdasági átalakulás folyamatát. A Magyar Köztársaság Kormánya a demokratizálódás útjára tért Oroszországgal elsőként írt alá 1991. december 6-án 299