Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

szabadságharc volt, Bocskaitól és Bethlentől kezdve Rákóczin át Kossuthig és az 1956-os forradalomig. Ezek a forradalmak és szabadságharcok mind törvényesek voltak; ezek nem törvények ellen - még csak nem is a rossz törvények ellen -, hanem a létező törvények betartásáért törtek ki a jogsértő hatalommal szemben. A magyar nemzetnek ez olyan ősi hagyománya, mint az a másik hagyomány, amit Szent István az "Intelmek"-ben írt meg, tudniillik hogy a soknyelvű ország erős és gazdag. A magyar és a román történelem is azt bizonyítja, hogy az a nép és az az ország szilárd és gazdag, amelyiknél szívesen látott az idegen, a kölföldi, akár letelepülőként - ahogyan itt közöttünk teletelepedtek a szászok -. akár csak rövid időre turistaként jön, hogy megcsodálja az ország szépségeit és fizessen is érte (természetesen szívesen látott az is, aki ma pénzzel jön és befektet). Lojalitás és hűség: egy jó ország bizton számíthat a polgárok támogatására. Tehát nem kétségbe vonni kell a romániai magyarság lojalitását - vagy netán előírni -, hanem megszerezni. A lojalitásnak van még egy eleme - amit nem most immár külügyminiszterként mondok ki, hanem tanárként évtizedeken keresztül vallottam és tanítottam -; igenis mindig volt, van és lesz kettős vagy többes lojalitás is. Mindenki számára fontos a nemzet, a nemzethez tartozás, a nyelv. Jól tudjuk, hogy egy olyan Európának nincs értelme - és nem is lesz ilyen Európa soha -, amelyben mondjuk egy brüsszeli vagy más központbeli szuperbürokrácia fog mindent eldönteni, és nem számítana az, hogy ki milyen nyelven tiszteli az Istent. Ilyen Európa nem lesz. Meglehet, voltak jószándékú emberek, akik azt gondolták, hogy a nemzetek valamikor eltűnnek: ebből hivatalos ideológia is lett; de a valóság ezt cáfolja. Ahogyan egykor De Gaulle mondta: a perspektíva a nemzetek és hazák Európája. Ez valósul meg Nyugat-Európában, ahol már nincsenek a régi értelemben vett határok az államok között; pontosabban szólva, vannak határok, de nem valami könnyű azokat észrevenni; van mondjuk egy tábla - úgy például, mint Maros megye és Hargita megye határán -; Nyugat-Európában valójában eltörölték a belső határellenőrzést. De a nemzetek közötti tudati "határokat" senki nem akarja eltörölni. Tehát ebben az Európában meglesz a kettős lojalitás; kinek-kinek a saját nemzete iránti lojalitása 297