Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

gondolkodniuk és álmodniuk. Románia állampolgárai ma nyugodtabbak Moldáviával kapcsolatban, mint voltak korábban, és természetesnek veszi az egész világ is, hogy segítik amiben tudják Moldáviát. Azt gondolom, ebből is fakad az, hogy természetes, lia Magyarország - amely szintén nem gazdag állam - a maga szerény eszközeivel igyekszik segíteni nemcsak Románia magyar nemzetiségű polgárait, hanem a szlovákiai magyarokat, a kárpátaljai magyarokat, és azokat akikre most különös aggodalommal figyelünk: a vajdasági magyarokat, akik immár két éve állandó életveszélyben élnek. Azt gondolom, a törődés és a segítség nem lehet probléma, nem lehet vita tárgya. Ha a Magyar Köztársaság külügyminisztere jelképes szerény ajándékot ad egy magyar iskolának itt Udvarhelyen vagy Marosvásárhelyen, ez gazdagítja egy pici szerény mértékben magát Romániát. Hadd mondjam el: ezt a szellemet máshol is képviselem. Jó pár hónappal ezelőtt elmentem Kárpátaljára egy kis városba. Aknaszlatinára. Aknaszlatina egyik jellegzetessége az. hogy ott három nemzetiség él egymás mellett békében: magyarok, ukránok (vagy ruszinok) és románok. A városka a Tisza felső folyásánál van. a folyó másik partja már Románia. Sajnos, valahogyan még a vasfüggöny maradványai is ott vannak, mert drótsövény van a Tisza partján, és a Tisza két partján élő románok - Máramarossziget lakói és a vele szemben lévő oldalon élők - csali több száz kilométeres kerülőutat megtéve tudnak érintkezni egymással. Aknaszlatinán három iskola is működik: egy ukrán nyelvű, egy román és egy magyar nyelvű. Mind a három iskolának azonos számítógépet adtam át ajándékba. Azt gondolom, megvan egyfajta felhatalmazás számomra ahhoz, hogy ahol mód van rá, ahová eljutok, ahol vannak diákok, a jövőben is átadhassam Magyarország ajándékát. S nemcsak én teszem ezt, hanem ezt teszik egyszerű állampolgárok is, akik szükség szerint élelmet vagy gyógyszert adnak át. 1989 karácsonyán és azt követően megmozdult az egész kis Magyarország, autókaravánok hozták a gyógyszert, az élelmet, a ruhát; a leginkább vállalkozó szelleműek talán még ide Székelyföldre is eljutottak. Soha nem fogom elfelejteni a látványt - amit a magyar televízióban milliók láttak -, hogyan köszöntötték ezeket a karavánokat az út mentén románok, román falvak és városok lakói csakúgy, mint a magyarok; holott nekik évtizedeken keresztül azt tanították Ceausescu alatt, hogy a 295