Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

szerint összehangolt álláspontot képviselhetünk; például a Biztonsági Tanácsban nem állandó tagként időnkint valamelyik KEK-állam képviselheti régiónk problémáit; jelenleg ott történetesen most mi járhatunk így el. A gazdasági együttműködés csak folyamatos fejlődés eredménye lehet. A szabadkereskedelmi megállapodások létrejöttét támogatjuk, a kérdés azonban az, hogy milyen tényleges gazdasági kapcsolatot és kereskedelmet tudunk fenntartani egymással. A Varsói Paktumnak és a KGST-nek - melyek kényszer-szervezetek voltak számunkra - az összeomálsa után e téren eddig nem tudtuk megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel kereskedelmi és külgazdasági kapcsolatainkat lényegesen meg tudtuk volna erősíteni. (Ez a megállapítás nem vonatkozik Olaszországra vagy Ausztriára; itt elsősorban a volt VSZ-tagállamokról szóltam.) Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyakorlati kérdésekben - például közlekedés, energetika, infrastruktúrális beruházások,stb. - a teendőket együtt kezeljük. Olaszország - mint kezdeményezője ennek a szervezetnek - pontosan ezeket a célokat határozta meg, és kezdettől fogva Ausztriával együtt ezt képvsielték. Mindezek után a Közép-Európai Kezdeményezést úgy kell ábrázolnunk és minősítenünk, mint amely valóban nem csupán kormányok képviselőinek a szervezete, nem olyan nemzetközi szervezet egyszerűen, amelyben kormányfők vagy külügyminiszterek találkoznak egymással, hanem keretében szélesebb körre terjed ki az együttműködés, beleértve a parlamentek együttműködését is. * Remélem, hogy vitánk végén majd Önök elé terjeszthetem az időközben megszövegezendő közös nyilatkozatunk tervezetét és azt elfogadják. Egyúttal köszönetet mondok azért, hogy a meghívásunkat elfogadták. Köszönöm azokat a megtisztelő mondatokat, amelyeket a konferencia megrendezéséről és a vendéglátásról mondtak. Remélem, hogy nem csupán itt és most, hanem hazatérve utólag is ez marad meg benyomásukként. 264