Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993
A kisebbségi kérdés iránti érdeklődés nem tekinthető belügyekbe beavatkozásnak. Az európai gyakorlat, az EBEÉ és az Európa Tanács erre vonatkozó dokumentumai egyértelművé teszik, hogy a kisebbségi kérdést a nemzetközi közvélemény és a nemzetközi jog nem tartja többé az adott állam kizárólagos belügyének. Nem fogadhatjuk el, ha megkérdőjelezik Magyarország és a szomszédos államokban élő magyar kisebbség szervezetei kapcsolatának legitimitását, az anyanemzet szolidaritásának jogosságát a határokon túl élő nemzetrészei iránt. A romániai belső gyakorlatban a kisebbségek jogbizonytalansága továbbra is fennáll. A román kormány elzárkózik a kisebbségi jogoknak törvényben való rögzítésétől, amiként elzárkózik magyar-román kisebbségvédelmi megállapodás megkötésétől is. Negatív tendenciaként értékelhető a Hargita megyei és Kovászna megyei prefektusok kinevezésének módja, továbbá az 1989 decemberi események illetve az 1990 márciusi marosvásárhelyi események kapcsán magyar nemzetiségű személyek ellen hozott diszkriminatív Ítéletek, valamint szélsőséges pártok térnyerése a helyi közigazgatásban és az a tény. hogy a kormányzat eltűri e szélesőséges elemek alkotmányellenes visszaéléseit. A román elnöki nyilatkozat kapcsán szükséges felhívni a figyelmet a Magyarország külügyminiszterének 1990 januárjában tett bukaresti látogatása alkalmával elhangzott román szóbeli Ígéretekre, amelyek többek között a kolozsvári magyar főkonzulátus és a Bolyai Egyetem visszaállítására vonatkoztak. Ugyancsak szükséges emlékeztetni arra, hogy a Nemzeti Megmentési Frontnak a román televízióban a romániai nemzeti kisebbségek jogairól 1990. január 5-én elhangzott Nyilatkozata állást foglalt a kisebbségeknek a helyi autonómia elveire alapozott önmegvalósítása, az egyéni és kollektív nemzetiségi jogok alkotmányos garantálása, a nemzeti kisebbségi törvény létrehozása, nemzetiségügyi minisztérium felállítása, az erőszakos asszimiláció és a nemzeti uszítás politikájának elitélése mellett. Ezek megvalósítását a magyar fél változatlanul fontosnak tartja és szimpátiával fogadná. 252
