Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

Mindenek fölött a legfontosabb az, hogy a világ vezető hatalmai - ha úgy tetszik, középhatalmai is -, mindazok az erők tehát, amelyek a NATO-ban koncentrálódnak, valamint - akár a belső válságok ellenére - a FÁK-országokban koncentrálódnak, közös akarattal lépjenek fel a térségben, mert az összehangolatlan külpolitika bizony végzetes. Ennél végzetesebb csak az, ha a NATO a két lábán - az amerikain és az európain - nem tud stabilan állni, és ha nem nyújt kellő biztosítékot a térségnek, magának Oroszországnak is és ennek a térségnek is arra, hogy veszély ne fenyegethesse. Ezért, amikor térségünk és a NATO politikai kapcsolatáról és együttműködéséről zárom szavaimat, azt mondhatom, hogy a külpolitikában és a katonapolitikában a legfontosabb a preventív gondolkodás érvényesítése. Tragikus, hogy korunkban a követő, a regisztráló külpolitika és katonapolitika volt jellemző rendkívüli mértékben; és ami még tragikusabb: jellemzője a demokráciáknak. A követő külpolitika - amely csak regisztrálja az eseményeket és utána akarja levonni a konzekvenciákat és tenni meg a lépéseket - kudarcra van ítélve, de legalábbis hosszas szenvedéseket okoz a népeknek. Ezért olvastam fel idézeteket Önöknek évtizedekre visszamenőleg, érzékeltetve, hogy mit jelentett a mi esetünkben ennek a gondolkodásnak a hátránya. Ami a világot előreviszi, ami a modern tudományban, orvostudományban és egészségügyben Semmelweis Ignác (18181865) óta ebben az országban a közgondolkodás alapja: az a preventív, profilaktikus gondolkodás. Ennek az orvosi gondolkodásnak, megelőző gondolkodásnak kell beépülnie a külpolitikába és biztonságpolitikába is. * Köszönöm, hogy meghallgattak. Nagyon jó tárgyalást, és kellemes magyarországi tartózkodást kívánok mindannyiuknak! 236