Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993
került sor olyan tárgyalásokra, amelyek e téren előbbre vittek bennünket. Legyen szabad utalnom arra, hogy 1990. június 7-én, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének utolsó ülésén - ahol a sors iróniájaként mint az előző rendszertől örökölt soros elnök, én nyithattam meg az ülést - mondtam el azt Moszkvában, hogy "Hangsúlyozni kívánom: magyar részről üdvözöljük az Egyesült Államok európai katonai kötelezettségvállalásának fontosságát elismerő szovjet felfogást. Azt valljuk, hogy az Egyesült Államok katonai jelenléte stabilizáló tényező, meghatározó pozitív befolyással lesz a német egység helyreállítása után is. Az európai egység megteremtésében támaszkodni kívánatos a szilárd atlanti együttműködésre, amely két világháború során bizonyította Európa és Észak-Amerika elválaszthatatlanságát, függetlenül attól, hogy melyik állam melyik oldalon állt." Az előzőekben elmondottak alapján talán nem csoda, hogy Magyarország mindezeket Moszkvában 1990 júniusában kimondta, amikor még élt a Varsói Paktum, Gorbacsov úr és kormánya ült szemben; talán még annyit a történelmi pannóhoz, hogy jobbra Havel elnök, balra De Maiziere, Mazowieczki. Jaruzelski, szemben Iliescu..., sorolhatnám a további neveket. De amikor egymásra néztünk Havel úrral vagy Mazowiecki úrral, úgy éreztük, hogy ha a történelem rosszabb menetet jár be és nem sikerül a NATO-t megszilárdítani, akkor lehetett volna egy olyan NATO-ülés is. amelyen Togliatti és Thorez urak ültek volna a NATO-tanácsban, és azt hiszem, az lényegesen rosszabb verzió lett volna. Utalhatok arra, hogy ezt követően, amikor 1991. július 1jén a Varsói Szerződést feloszlató ülést követő nyilvános sajtótájékoztatón Gennagyij Janajev szovjet alelnök - aki Gorbacsov helyett jelent meg e nem eléggé ünnepélyesnek érzett feloszlatási-aláírási ceremónián (Janajev úr további pályafutása ismert) - hangsúlyozta azon reményét, hogy a NATO mint a hidegháború problémáinak megoldására szánt szervezet nem fogja sok idővel túlélni a Varsói Szerződést. Az eseményről szóló tudósítás szerint (elnézést kérek, hogy magamról szólok, de az idézet így hiteles) "mint mondta, Janajev úr erre utaló jeleket tapasztal az utóbbi időben: Antall József magyar kormányfő viszont kijelentette, hogy lényeges különbség van a NATO és a most már csak volt és feloszlatott Varsói Szerződés között; az 232