Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

baromfiudvarává váltunk. A kontinentális gondolkodást képviselő külpolitika hívei - elsősorban Németország, Oroszország - ezt közvetlen érdekszférájuknak tekintették. Franciaország távolabbról érdeklődést mutatott, de az angolszász politikai gondokodásból, amelyik a tengerekre támaszkodott, ez a kontinentális gondolkodás sajnálatos módon kimaradt, vagy azt mondhatom - érthetően maradt ki. Mit gondolhattunk mi magyarok akkor, amikor ez az időszak lejátszódott, amikor a kiváló megfigyelő, több amerikai elnök külpolitikai tanácsadója a háború befejezése előtt 1944-ben azt írta: "Felbiztatni Közép- és Kelet-Európa népeit aira, hogy egy Oroszország elleni sorompó felállítására szervezkedjenek, egyértelmű volna olyan kötelezettség vállalcisával, amelynek az Egyesült Államok nem volna képes eleget tenni. Az ilyen sorompó felállítása magában foglalja azt is, hogy a sorompó-államok az Oroszországgal való viszonyuk kialakításánál az Atlanti-óceáni hatalmak fegyveres támogatására számíthatnak. Ez a terület Amerika hatalma számára elérhetetlen lévén, ilyen kötelezettség kiegyensúlyozatlan és teljesíthetetlen lenne." Ez volt az a megállapítás, amely világossá tette előttünk, hogy abban a katonai helyzetben, a második világháborút követő időszakban mit jelent az elszántság mind az Egyesült Államok, mind a háborútól megviselt Nyugat-Európa részéről. Fölteszi a kérdést Lippmann, vajon mit tegyenek. "Vajon azt jelenti-e ez, hogy Lengyelországnak, továbbá a dunai és balkáni államoknak nincs kilátásuk önállóságra, és hogy könyörtelenül arra vannak ítélve, hogy Oroszország csatlósaivá váljanak vagy beolvadjanak a Szovjetunióba? Kategorikus választ erre (1944) ma még nem adhatunk. De valószínű, hogy ezeknek az államoknak nem volna kilátása önállóságra, ha Amerika vagy Nagy-Britannia megkísérelnék olyképpen újjászervezni őket, hogy Oroszország ellen irányuló nyugati koalíció előőrseivé váljanak. Az oroszok ezen a területen erős katonai túlsúlyban vannak." Majd ezt mondja: "Ha ez megtörténne, már nem arról volna szó, hogy milyen mértékben tudjuk ezeknek az államoknak az önállóságát biztosítani, hanem arról, vajon Oroszország egyáltalán megengedi-e azt, hogy mint önálló államok tovább létezzenek. De ezek az államok még csak nem is egységesek; így például ha Lengyelország és Magyarország 229