Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

amelynek van saját állama; a kisebbségi oroszok, magyarok, szerbek, örmények esetei - hogy csak néhány példát említsek. Homogén nemzetállamok létrehozásának éppenséggel az módja lenne, hogy a népesség nagy arányú kicserélését hajtanák végre, ami embererk tízmillióit érintené, óriási anyagi és pszichikai károk árán. A homogenizálás egyik változata ma az etnikai "tisztogatás" elborzasztó gyakorlataképpen folyik Boszniában és Horvárország megszállt területein. Az egyetlen valóságos megoldás a kelet-közép-európai államokban kisebbségben élő ötven-hatvanmillió ember számára az, ha önkormányzati jogot gyakorolhatnak helyi és regionális szinten, különösképpen kulturális téren. A kisebbségeknek a tisztességes élet és biztos jövő garanciájára van szükségük, a konkrét alkotmányos és töivényes jogok garantálására, valamint nemzetközi garanciákra. Ez nem valami újdonság. A XVIII. és a XIX. században is történtek próbálkozások ezek biztosítására (például a keresztények számára az ottomán birodalomban). A kisebbségek védelmére nemzetközi egyezményrendszert hoztak létre 1919-ben, amelyet a Népszövetség ellenőrzött és garantált. Bár ez nem küszöbölt ki mindennemű diszkriminációt, jelentős mértékben korlátozta a türelmetlenséget; hogy ezt a rendszert a második világháború után elvetették, annak csupán az volt az oka. hogy Sztálin úgy határozoLt: ki kell zárni a birodalmára irányuló minden külső behatást. Ameddig a kisebbségek jogainak alkotmányos garanciái továbbra sem fogalmazódnak meg azokban az államokban, amelyekben számottevő magyar kisebbség él, a magyar kormány kevés esélyt lát szívélyes kapcsolatokra ezekkel az államokkal. A legitim pártok és politikai szervezetek választott képviselőit be kell vonni azokba a tárgyalásokba, melyeket az említett államokkal folytatunk kétoldalú egyezményekről. Látunk bizonyos Ígéretes jeleket. 1991-ben Magyarország aláírt Ukrajnával egy egyezményt, amely konkrétan meghatározza a nemzeti kisebbségek jogait, egyúttal garantálja a jelenleg létező határokat; ezt az egyezményt mindkét ország parlamentje 220