Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

mesterségesen és erőszakkal összetartott szövetségi államok helyén minden egyes nemzeti csoport szerves építőkockájává válik egy új Közép- és Kelet-Európának; a kontinensnek ez a része ilyenformán nem csupán sok kis nemzetnek, hanem kis államoknak a térségévé formálódik. A birodalmak, majd a mesterséges szövetségi államok felbomlásának a jogi háttere az önrendelkezés volt. Ezt az elvet egyre növekvő mértékben értelmezik úgy, mint minden nemzeti közösség egyik alapvető jogát, és mint ilyet, nem szabad szelektíve alkalmazni. Úgy tűnik, a nyugati politikai felfogás és közvélemény egyes nemzetek önrendelkezését elismeri, másokét nem. A szelek-tív felfogást attól való félelemmel magyarázzák, hogy egy széthullot, mozaikszerű Kelet-Európa ellenőrizhetetlen lenne. Nem veszik azonban figyelembe, hogy nem minden nemzeti csoport élhet az önrendelkezés jogával úgy, hogy szuverén államot is képes legyen létrehozni (kis csoportok reálisan nem is akarhatják ezt); a szövetségi államok felbomlása nem vezet szükségképpen állami felaprózodáshoz; Oroszországban például a legtöbb nemzeti kisebbség tudomásul veszi szuverén államuk létrehozásának lehetetlen voltát. A beékelődött etnikai csoportok számára más mód is van arra. hogy az önrendelkezés jogával éljenek. Az önkormányzat és az autonómia ez az út; és ez nem jelent elszakadást vagy nem vezet elszakadáshoz. Erről ismerünk régi, követendő példákat többek közt a német közösségek jogairól Közép- és Kelet-Európa városaiban és térségeiben a középkorban és utána; a szászok esete Erdélyben erre különösen érdekes példa. De napjainkban is létezik több jól működő és Ígéretes példa: Belgium, Svájc, Spanyolország, Dél-Tirol érdemesek a tanulmányozásra olyan szempontból, hogy megoldásaikat hogyan lehet alkalmazni a kontinens keleti felén. A demokrácia elveinek alkalmazása minden szinten és a helyi önkormányzatokban kiteljesítené azt az elvet, hogy a döntések mindenütt az érdekeltek lehető legalacsonyabb szintjén szülessenek. Ezt nemcsak az Európai Közösség döntéshozásában célszerű alkalmazni, hanem Közép- és és Kelet-Európa nemzeti kisebbségei körében is. 217