Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1992

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsoltainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1992

jelleget tulajdonít és a korszerű integrációs tendenciákra hivatkozva elitéli azt. A belső baj, törekvés az elszakadásra, a fennálló állami keretek szétfeszítésére ugyanis ott jelentkezik leginkább, ahol az integráció nélkülözi a valódi népi támogatást, és ahol hiányoznak a konfliktuskezelés demokratikus mechanizmusai. Közép- és Kelet-Európa stabilitásának és biztonságának kulcskérdése ina a népek önrendelkezési és a nemzeti kisebbségek korszerű önszerveződési törekvéseinek elfogadása és segítése. Ezt csak az érdekeltek és a nemzetközi közösség egyesített erőfeszítéseivel, a nemzetközi jog alapvető normáival összhangban lehet előmozdítani. Az önrendelkezési törekvések megvalósítása a népek számára az első. de - úgy tűnik - elkerülhetetlen lépést jelentik az Európához való új rácsatlakozásuk, egy új önkéntes integrációban való részvételük irányában. Másrészt - jólesően állapíthatjuk meg - manapság egyre többen döbbennek rá a nemzeti kisebbségek problémájával való érdemi foglalkozás kényszerítő szükségességére is; köztük olyanok, akik nem is oly régen váltig tagadták e kérdéskör valóságát, vagy nem voltak hajlandók azzal foglalkozni. Hiba azonban, ha az önrendelkezési és önszerveződési törekvéseket bárki a nemzetállam XIX. századi eszményének fölélesztésével kívánja megvalósítani; és bűn. ha ezt a határok erőszakos átrajzolásával, etnikai "tisztogatásokkal" próbálja előmozdítani. Jól ismert mindannyiunk előtt, hogy az ilyen kísérletek, melyek ügynevezett "etnikailag tiszta államok" létrehozását célozzák, a történelemben már több ízben tömeges tragédiákba, kendőzetlen agressziókba, kisebbségellenes és emberiségellenes bűntettekbe torkolllak. A térségünkben kibontakozó hatalmas változások másik nagy kérdése a nehéz körülmények között zajló e páratlan történelmi átalakulás sikerének a biztosítása. A múlt súlyos örökségével kell szembenéznünk; ebből fakadnak a még megoldásra váró nagy és összetett feladataink, és a reánk leselkedő veszélyek is. A diktatúrákból és az ú.n. tervgazdálkodásból a politikai pluralizmusba és a piacgazdaságba való átmenet kitaposatlan ösvény, melyhez nem állnak rendelkezésünkre jól '315