Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1992

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsoltainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1992

Nem az én feladatom, hogy a szlovákiai magyarságot illetően igényeket javasoljak; de kívülállóként, történészként és politikusként azt látom, hogy Európa-szerte tanulmányozásra érdemes sok példa létezik. Vannak helyek, ahol ezek a megoldások már sok idővel ezelőtt kiküszöbölték a konfliktusokat, mégpedig nem csupán a többségi nép és a kisebbségi etnikum között, hanem államok között is. Ilyen a dél-tiroli példa, ahol is a németek helyzetének szabályozását Olaszország, Ausztria és az érintett kisebbség egybehangzóan elfogadta. Megemlíthetem a svájci modellt is, ahol nem a három vagy négy etnikum vált külön, hanem az egyes - többnyire egynyelvű - kantonok történelmi tájakal-egységekel tükröznek. A magyar-szlovák viszonyra talán a svéd és finn együttélés szolgálhat a legjobb párhuzammal. Közismert, hogy Svédország hosszú időn át egész Skandináviát uralta. Az első világháború után önállóvá lett Finnországban mintegy 15 százaléknyi svéd maradt és - hasonlóan a szlovákiai magyarság elhelyezkedéséhez - egy területi sávban az ország déli partvidékén él. Érdemes lenne közösen megvizsgálni a békés finn-svéd együttélés hátterét. Nem hiszem, hogy akár a szlovák, akár a magyar népen belül akadhat felelős politikus, aki vitatná a megoldáskeresés szükségességét. A két nép megbékélésének kilátásai kapcsán végezetül hadd idézzem Kossuth Lajost, egy olyan politikust, aki maga a szlovák-magyar együttélés tipikus "terméke"! Szerintem őt nem "szlovák renegátnak" kellene tekinteni, hanem egy olyan nagy államférfinak, akire a szlovákok is büszkék lehetnek, hiszen a családja Túróéból származott, és akiről a híres Kossuth-nótát 1848-1849-ben a magyar honvédség szlovák legényei szlovákul énekelték. Kossuth 1862-ben fölvázolta a dunai megbékélés programját: "Egység, egyetértés, testvériség - magyar, szláv és román között! íme, ez az én legforróbb vágyam, legőszintébb tanácsom. íme. egy mosolygó jövő valamennyiünk számára!" '301