Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1992

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsoltainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1992

megállapodnunk. Megismételem azt a sokszor hangoztatott véleményemet. hogy a bösi probléma nem politikai, hanem műszaki, ökológiai és jogi kérdés, s jelenleg már gazdasági és pénzügyi elszámolási kérdés is. Nagyon remélem, hogy a felelős politikusok képesek lesznek felülemelkedni a szűk önös érdekeken, és a huszonnegyedik órában megtalálják a megegyezés módját. L3ár sokan súlyosnak itélik ezt a vitát a két ország között, mégsem mondható az. hogy a kél nép egységesen vagy az egyik vagy a másik megoldás oldalán állna. Véleményem szerint ez nem a két nép vagy a két ország közötti vita. Azt is látni kell, hogy a bösi probléma esak egy kicsiny pont ahhoz a feladathoz képest, ami ránk vár: a nemzetépítéshez, a nemzettereintéshez, az Európába beilleszkedéshez és az egymás közötti szoros együttműködéshez képest. Ebben a nagyobb összefüggésben kell vizsgálni a bösi kérdést is. Sokak szerint talán a legnehezebb feladat az, hogy kölcsönös jószándékkal tegyünk meg mindent a szlovákiai magyar és a magyarországi szlovák kisebbség helyzetének a rendezése érdekében. az általános európai normák alapján. Véleményem szerint - mivel az európai normarendszer még esak körvonalakban létezik - olyan megoldást kell találni, amely megfelel mindkét kisebbség igényeinek, és amelyik biztosítja a kisebbségek nyelvének, kultúrájának tartós fennmaradását. A Magyar Köztársaság kormányának 1992. augusztus 18-i nyilatkozata kimondja: "Az államok és nemzetek békés új rendjének kiépítéséhez csak az államokon belüli nemzeti és etnikai sokszínűség ulkotmáíu/os elismerésén keresztül vezethet az út. Az ehhez szükséges kompromisszumok kidolgozásának az államok és a területükön élő nemzeti illetve etnikai kisebbségek demokratikus párbeszédére kell épülnie." Közös célunk és érdekünk, hogy az országaink területén élö nemzeti közösségek megőrizzék identitásukat, rendelkezzenek az ehhez szükséges alkotmányos és törvényi garanciákkal, aka dálytalanul ápolhassák kapcsolataikat az anyaországgal, azzal a nemzettel, amelynek elválaszthatatlan részei. Ehhez elengedhetetlen, hogy aktív résztvevői lehessenek azon döntéseknek és azok végrehajtásának, melyek megmaradásukat biztosítják. E '298