Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1992

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsoltainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1992

házasság 1918-ban felbomlott, azóta egyre nagyobb barátságban élünk egymás mellett.. E barátságot örökre megpecsételte az a szo lidaritás, amelyet 1956-ban az osztrák nép részéről tapasztaltunk. A horvátokkal 1868-ban létrejött kiegyezés ugyan nem bizonyult tartósnak (mert az erósebb magyar léi nem volt eléggé nagy­vonalú), de a Szerbiával alakult és tragikusan végződő új házasságból megszabadult Horvátországgal - hitein szerint ­most már tartósan barátok lettünk. Születésük pillanatától lógva az önálló Ukrajna és Szlovénia mellé álltunk, és a kapcsolataink mindkét országgal rendkívül Ígéretesek. A román demokratákkal 1989-ben Nagy Imre és mártír társai újratemetésénél fogtunk kezet, és a karácsonyi temesvári forradalomban egymásra talált a kél nép, bár sajnos, csak egy futó pillanatra. Amikor a szerb de­mokrácia majd megszületik, déli szomszédunkkal is meg fog újulni a viszony. A magyar külpolitika egyik legsürgetőbb - és számomra különösen jelentős - feladata a szlovák-magyar kiegyezés, aminek sokkal kevesebb az akadálya, mint amilyennek hajlamosak va gyünk hinni. Történelmünk, szokásaink, kultúránk ezer szállal kötnek össze bennünket. Mindkét ország esetében a kettőnk kö­zötti határvonal a leghosszabb; a határfolyók és a határvidékek gazdaságilag szinte sziámi ikrekként kapcsolják össze a két olda­lon élőket. Gazdaságainkban sok az egymást kiegészítő komple­menter vonás. A nemzeti feladataink és távlatos érdekeink azonosak: a szuverénné valt nemzet szellemi, erkölcsi és gazda­sági színvonalának emelése, és beilleszkedés az új Európa poli­tikai, gazdasági és erkölcsi rendjébe. Történelmünkben talán először most minden külső befolyás nélkül alakíthatjuk a magyar szlovák viszonyt. így rajiunk politikusokon, értelmiségieken és minden állampolgáron is múlik, hogy létre tudjuk-e hozni a ki­egyezést. amelynek szükségességei és előnyeit aligha kell részié teznem. Milyen feltételei vannak a kiegyezésnek? Milyen utat kell követnünk a megvalósításához? Minden ellenkező vélekedés és - sokszor kívülről is sugallt - aggodalom ellenére ismét kijelentem, hogy Magyarország tiszteletben tartja az 1920-ban aláirt és 1947­ben némileg módosított szlovák-magyar határt. Igaz. hogy ez jóval délebbre húzódik, mint ahol a turóeszenlinártoni 1861. évi 29(5

Next

/
Oldalképek
Tartalom