Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1992

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsoltainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1992

csapatok kivonulását Magyarországról. Nyugati barátaink sokszor nem értették, miért helyezünk erre akkora súlyt, miért sürgetjük annyira, miért tartjuk oly fontosnak, hogy ez mielőbb bekövetkezzék. Azt sem mindig értették, miért tartjuk oly fontosnak a Varsói Szerződés feloszlatását; miért volt oly fontos nekünk, hogy 1990 júniusában Moszkvában már előterjeszthettük szándékainkat a VSZ felülvizsgálatáról és feloszlatásáról; miért vontuk rögtön vissza összekötő tisztjeinket, miért tagadtuk meg hadgyakorlatokban való részvételünket; miért hajtottuk végre és miért voltunk mi az egyetlenek egy időben, akik a KGST utód nélküli azonnali feloszlatását kívántuk. Utólag elmondhatom, sokszor túl gyorsnak tartották a szándékunkat; megpróbáltak bennünket megnyugtatni, vagy lassítani, hogy ne siessünk ezzel oly nagyon. Utólag azt is elmondhatom őszintén, hogy mi siettettük és erőltettük; ha úgy tetszik, erőltetett menetben kívántuk ezt végrehajtani. Volt egy pillanat, amikor kormányommal együtt úgy éreztem, hogy Magyarország népe egyértelműen megértette ezt az "erőltetett menetet" - és talán mások is -, a szovjet puccs időszakában 1991 augusztusában. Mi mindig tartottunk attól, hogy bekövetkezhet valami olyasmi a térségben, ami azzal a veszéllyel jár, hogy még támaszt találhatnak itt a visszafordulásért küzdő erők. Éppen ezért volt az a célunk, hogy Magyarország ne csak független legyen, hanem megszabaduljon minden olyan nemzetközi-szervezeti köteléktől, amihez kötve volt korábban. Illúzió lenne azt hinni, hogy a kommunista nomenklatúra az egykori "új osztály" attól, hogy a kormányzásból kiesett, megszűnt volna létezni ebben a térségben. Az a tény. hogy nem háború útján, hanem viszonylag békés eszköztikkel történt az átalakulás, azt jelenti, hogy ebben a térségben a kommunista nomenklatúra - már hit és ideológia nélkül ugyan, de - pragmatikus értelemben mint érdekrendszer megmaradt. Megmaradlak a kapcsolatok egymással, megmaradtak az anyagi forrásaik. Tulajdonképpen más színezettel, néha más politikai legitimációt kölcsönözve, hosszabb távon egyáltalában nem tekinthetők veszélytelennek. 233