Magyar Külpolitikai Évkönyv 1991

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLTAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Szeptember - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása Párizsban a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében, "Európa válaszút előtt" címmel

Fontos kérdés a Magyar Köztársaság kapcsolata a Szovjetunióval és utódköztársaságaival. Mint ismeretes, ez év Június 19én az utolsó szovjet katona is elhagyta hazánk területét. Ezzel az aktussal helyreállt Magyarország szuverenitása. Négyszázötven év óta - amikor is Duda 1541-ben török kézre került -, néhány évet leszámítva, ez az első eset, hogy magyar földön nincsenek külföldi idegen csapatok. Magyarország kezdeményező és aktív szerepet játszott a kelet-közép-európai változások megindításában, a Varsói Szerződés és a KGST feloszlatásában. I^átni kell azonban, hogy a működésképtelen, ideológiai töltetű régi rendszer lebontását nem követte egy jól működő új típusú kapcsolatrendszer kiépülése a korábbi "barakbeli" sorstársainkkal. Ezt felismerve láttunk hozzá a kétoldalú szerződések előkészítéséhez, amelyeknél már csak néhány, szóhasználattal kapcsolatos probléma vár megoldásra. Nagyon fontos lépés lesz a Csehszlovákiával és Lengyelországgal megkötendő szerződések aláírása. A dokumentumok gyakorlatilag készek; az úgynevezett "Visegrádi Háromszöget" (így neveztük el nem csupán e magyar városkában a közelmúltban lefolyt tárgyalás nyomán, hanem még a XIV. században az akkori Magyarország, Lengyelország és Csehország uralkodóinak ottani találkozójára emlékezve) ezekkel a kétoldalú szerződésekkel erősítjük meg; e szerződésekkel összhangban a politikánkat sok területen koordinálni fogjuk. Az említetteken kívül az egykori "táborbeli" társainkkal megkötésre váró megállapodások között talán a Szovjetunióval kötendő szerződésünk a legfontosabb. Ennek az egyezménynek a szövegét több mint fél évvel ezelőtt kidolgoztuk; már aláírásra készen állt, ám ekkor szovjet részről ragaszkodtak egy olyan formulához, amelynek értelmében a feleknek nem lett volna Joguk olyan országcsoporthoz csatlakozni, amelynek a céljait az egyik fél ellentétesnek tekinti a saját biztonsági érdekeivel. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen klauzula korlátozta volna szuverenitásunkat, ezért nem is fogadtuk el (mi nem várjuk el a Szovjetuniótól, hogy általuk kötendő bármilyen szerződés aláírása előtt mintegy engedélyt kérjenek Magyarországtól). Most az augusztusi események után biztató jelek mutatkoznak; úgy tűnik, megszűnnek a szovjet fél ezzel kapcsolatos aggályai; külügyminiszteri részről kinyilvánították, nem 310