Magyar Külpolitikai Évkönyv 1991

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLTAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Szeptember - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása Párizsban a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében, "Európa válaszút előtt" címmel

Nincs olyan nyelv és nincs olyan politikai ideológia, amelyik kizárólagos alapiul szolgálhat Közép- és Kelet-Európa új demokráciái számára. Ám a régi rend erői - akik a legjobb esetben is csupán szavakban hűek a demokráciához, valójában nem készek arra, hogy országaikban a Nyugaton általános szokásokat és mércéket alkalmazzák - gyakran fordulnak a kommunizmustól a nacionalizmus felé, hogy megszerezzék a nép támogatását saját hatalmuk megteremtéséhez vagy megerősítéséhez. Napjaink Európájában, különösen pedig a volt kommunista országokban nem látok annál nagyobb veszélyt, mint ha egyesül és ötvöződik a diktatúrák filozófiája és módszerei a türelmetlen nacionalizmussal. Az valójában nem más. mint a nemzeti szocializmus mai változata. Századunk nagy magyar költője és írója, Illyés Gyula nagyon pontosan különböztette meg a hazafiságot a nacionalizmustól. Azt mondta: a patrióta jogot véd, a nacionalista jogot sért. A kommunizmustól szabaduló nemzetek és államok óhatatlanul erősen hazafias szelleműek; hiszen korábban megtagadták tőlük a függetlenséget és szabadságot, most pedig helyre kell állítaniuk polgáraik önbecsülését, és életre kell kelteniük azt az áldozatkész szellemet, amely nélkül a nemzet újjászületése nem következhet be. Viszont akik új hódítások felé terelik egy nemzet energiáit, hogy annak uralmát ráerőltessék másokra - olyanokra, akik kultúrájukban vagy vallásukban különböznek és nem akarják idegen elnyomók irányítását magukon -, ezek a türelmetlenek sértik leginkább az emberi jogokat, ezek jelentik a legnagyobb veszedelmet mind a saját országukra, mind Európa egészére nézve. Közép- és Kelet-Európában (eltérően a Nyugattól) nincsenek nemzetileg homogén államok. Mindazonáltal az Európában végbement demokratikus földindulás előtt a nemzeti kisebbségek égető problémái nem voltak nyilvánvalóak, mivel a kommunista országokban az uralkodó elit mindent elnyomott. Ugyanakkor azok, akik nem tartoztak az állam többségi etnikai közösségéhez - mint a Szovjetunióban a nem oroszok, vagy Romániában a nem románok -, kétszeresen is szenvedtek a diktatúrától: egyrészt mint állampolgárok, másrészt mint olyan etnikai közösségnek a tagjai, amelynek az identitása komoly veszélynek volt kitéve; 305