Magyar Külpolitikai Évkönyv 1991

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLTAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Augusztus - Jeszenszky Géza külügyminiszter beszéde az ausztriai Nickelsdorfban emlékoszlop-avató ünnepségen

Azt mondják, manapság csodák már nem történnek. Mégis 1989 a csodáik éve volt. Kelet-Közép-Európában a szabadság szele viharos gyorsasággal söpört végig, és nyomában összeomlottak a posztsztálinita rendszerek. A magyar kormány, az ország minden jelentős politikai erői, valamint a magyar nép közös akarata rést ütött a vasfüggönyön, és ezen a résen keresztül németek tízezrei indultak el az állami egység megteremtése felé, vissza Európába. Az összeomló falak mögött kitárult a horizont, és a Nagy Károly óta sok kiváló személy által megálmodott egységes új Európa körvonalai tűntek elő. Lehetővé vált. hogy a kontinens középső és keleti felének népei - döntően békésen és civilizált módon - leszámoljanak a kívülről rájuk erőltetett elnyomó rendszerek évtizedes relikviáivaj, és megkezdjék a DalU-tengertől az Adriáig - vagy ahogyan Churchill mondta: Szczecintől Triesztig - húzódó, az Európa keleti és nyugati felét mesterségesen szétválasztó mély árok betemetését. Azok az országok és régiók, amelyeket a történelem, a gazdaság, a kultúra ezer szállal szőtt szoros egységbe, de amelyeknek együttműködése elé történelmi tragédiák hosszú évtizedeken át veszélyes politikai és ostoba ideológiai akadályokat állítottak, megkezdhették természetes kapcsolataik helyreállítását. Megelégedéssel és Lalán nem alaptalan büszkeséggel tölt el bennünket az, hogy a Magyarországon végbement mélyreható változások nemcsak szerves részei, hanem egyben katalizátorai is voltak ennek a folyamatnak. A folyamat megindult, de még közel sincs a befejeződéshez. A Magyar Köztársaság tudatában van annak, hogy az európai ügynek akkor teszi a legnagyobb szolgálatot, ha sikeresen végrehajtja a belső politikai és gazdasági átalakíLást, és ezzel párhuzamosan elmélyíti és megsokszorozza együttműködését a Dunamedence országaival, köztük a bajban mindig igaz barátként segítő jobboL nyújtó Ausztriával. Tudtuk, hogy a szabadsághoz és a jóléthez vezető út nem lesz könnyű, nem lesz mentes szenvedésektől, sőt eselleg véráldozatoktól sem. A baljós megérzés valóra vált. A demokráciától és a népek szabadságától rettegő szovjetunióbeli erők a Mihail Gorbacsov 272