Magyar Külpolitikai Évkönyv 1991

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLTAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása Dánia Külpolitikai Társaságában

nek egy időben autonómiája volt Szerbiában. Ez a terület talán afféle "Svájccá" alakulhat át. ahol a kisebbségek és a kultúrák együttélhetnek. Horvátország társult királyság voit, a XI. századtól 1918-ig a magyar korona részét képezte; együtt harcoltunk a török ellen, és csak a XIX. században - a nacionaliz­mus korában - volt viszálykodás magyarok és horvátok között. Horvátországban sokkal kisebb számban élnek magyarok, de bizo­nyos vagyok abban, hogy a közös történelem itt is a barátság igazi alapja lehet. A gazdasági kapcsolatok igen fontosak. Hagyományos tengeri kijáratunk a horvát vagy jugoszláv Rijeka. melynek egykor Fiume volt a neve; ez a város nemcsak végpontja lenne egy javaslatban lévő közútnak és vasútnak, hanem végpontja ma annak az olajvezetéknek is, amelyik Magyarországot a külső világhoz csatolja. Van a Szovjetunióval összekötő olajve­zetékünk, de ez a vezeték nagyon megbízhatatlannak bizonyult, így nagyobb hangsúly helyeződik a Horvátországon, Jugoszlávián át vezető hálózatra. Jugoszlávia egy velünk szomszédos további szövetségi államával, Szlovéniával soha nem volt vitánk. Ez az or­szág jelentős szomszéd és nagyon fontos összekötő különösen Olaszországhoz, amely Magyarországnak - valamint Ausztriának és Csehszlovákiának - igen fontos partnerévé válik. Szeretnék néhány szót szólni Romániáról. Ez az ország mutatkozik legkomolyabb problémának; vannak akik azt mond­ják, ez az a hely, ahol valódi konfliktusveszély van. Magam is ol­vastam Romániában publikált cikkeket Budapestre való újabb be­vonulásról; ez utalás 1919-re, amikor - francia bátorításra ­Románia hadserege kiemelkedő szerepet játszott Kun Béla és a Magyar Tanácsköztársaság megdöntésében, mely rendszernek a kommunizmus magyarországi létrehozása volt a célja. De ezeket a publikációkat én nem veszem nagyon komolyan; miként másoknak sem kellene túl komolyan venniük egyes hangokat, me­lyek nem is annyira Magyarországon, hanem mondjuk Dél­Amerikában élő néhány idős magyar úr szájából hangzanak el, Erdély visszafoglalásáról lármázva. Ha valakiknek nem volna elegendő, amit a jelenlegi határok szentnek tekintéséről mondottunk és mondunk, akkor csak számoljanak: Magyarország lakosságának létszáma fele a Romániáénak, és a hadserege sokkal kisebb, mint a román hadsereg; már csak ennek alapján is nemcsak felelőtlenség, hanem őrültség is lenne Magyarország ré­188

Next

/
Oldalképek
Tartalom