Magyar Külpolitikai Évkönyv 1991

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLTAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása Dánia Külpolitikai Társaságában

píléssel és asszmilációval, ezen országok lakosságának a 10-15 százaléka ma is nemzeti kisebbségi csoportokba tartozik. Sok provincia, amelyeknek a határait többször megváltoztatták - mint amilyen például Erdély -, nem egy népnek a lelkében rezonál. A nyolcvan-kilencven százalékban albán lakosságú Koszovó tartománytól Jugoszlávia megtagadta az autonómiát, részben mert az a terület a szerb nemzetnek is bölcsője és az ottománokkal vívott 1389. évi történelmi csata színhelye. Valóban nem lehet azt mondani, hogy ez a terület egyetlen nemzeté. A történelem okozhat problémákat. Mégis - bár furcsa egy történésztől ezt hallani - hiszek abban, hogy noha a történelmet ismerni kell és sok mindenre ami hozzá tartozik emlékezni kell, de a múltat temetni is kell tudni. Az első világháború utáni békeszerződés Magyarország és a magyarok számára igen tragikus volt; a történelmi Magyar Királyságot - melynek húszmillió lakosa volt, ezek fele magyar etnikumú - korábbi méretének töredékére zsugorították; lakosságából csupán hétmillió magyar maradt az új Magyarország területén, három és félmillió magyar újonnan létesített két államnak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának, valamint a megnagyobbított Romániának lett állampolgára; így minden harmadik magyar ember számára maga Magyarország külföldi állammá lett. De - mint már mondottam Önöknek - ez nem olyan probléma, amely a mai magyar kormányt vezérelné. Engedjék meg néhány szóval összefoglalnom, hogyan látjuk a jövőt, és hogyan látjuk Kelet-Közép-Európa biztonsági kérdéseit! Mindenekelőtt, Magyarország elismeri a jelenlegi határokat Európában, ami alapvető követelménye is a helsinki Záró okmánynak. Mi ezt ismételten világossá tettük minden szomszé dunk és az egész világ előtt. Véleményem és kormányom véh menye szerint az embereknek - a kisebbségeknek is - otthon k< t) érezniük magukat országukban, tekintet nélkül nemzeti eredetű re és kisebbségi státusukra. . Szabadon kell gyakorolniuk az; a jogukat, hogy megőrizzék etnikai, nyelvi, kulturális, vallási identitásukat. A határoknak olyan átjárhatókká kell válniuk, mint amilyenek az Európai Közösség és Skandinávia országainak határai. E folyamatnak a határok szerepe csökkenését, a politikai pluralizmuson és az emberi jogok feltétlen tiszteletén alapulva a demokrácia felé való haladást kell eredményeznie. 184