Magyar Külpolitikai Évkönyv 1991
II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLTAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása Dánia Külpolitikai Társaságában
Abban az időben még hittem abban, hogy lehetséges győzelem a vereségben. Később majdnem minden iskolából kitiltottak, csak mert részt vettem egy csendes tüntetésen a forradalom első évfordulóján. Azután munkás voltam, amikor nem vettek föl egyetemre. Később már taníthattam; 1976-tól egyetemen adtam elő, ami nagy dolog volt valaki esetében, aki nem volt tagja a kommunista pártnak. De az összes akadály legyőzése után sem hittem, hogy a szabadon választott első demokratikus kormányunk külügyminisztere leszek, vagy hogy módom lesz valaha is ily szabadon szólni egy ilyen tudós hallgatóság előtt. Meghívott professzorként Califomiában. de tulajdonképpen még korábban, amikor tanítani kezdtem a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, elhatároztam, hogy becsületes leszek, ezért megfogadtam, hogy 1945 után következő korról soha semmit nem fogok tanítani. Csak két évvel ezelőtt, amikor pártom - az első nagy politikai mozgalom, a Magyar Demokrata Fórum - az első kongreszszusát tartotta, amelyen részt vett a szovjet és az amerikai nagykövet, akkor kezdtem hinni abban, hogy nemcsak a gyerekeim, hanem talán én is meg fogom látni a diktatúra végét. Jól emlékszem arra a sok drámai momentumra 1989 végén, amikor magyar döntés nyomán lehetővé vált a németek menekülése, amikor Honeeker megbukott, s őt követte a csehszlovákiai Husak, majd pedig még a leginkább rettegett diktátort, Ceausescut is megölték. Boldog pillanatokat éltünk meg. Mindazonáltal nem voltak illúzióim aziránt sem, hogy "véget ér a történelem" - amit néha megjósoltak -, de aziránt sem, hogy az addigi kommunista országok egyszerűen összeölelkeznek és teljes lesz a béke és barátság. Mégis még mindig úgy érzem, nem tévedtem abbeli hitemben, hogy a demokráciák és a vezetőik - akik különféleképpen sokat szenvedtek a régi rezsimben, néhányuk börtönben is képesek lesznek könnyen megegyezni minden fontos kérdésben. Jogos azt mondani, hogy ez sokkal nehezebbnek bizonyul, de én továbbra is reménykedem és bízom abban, hogy - ha nem is oly könnyen és gyorsan, mint 1989 végén reméltük - Közép- és KeletEurópa népei ugyanúgy baráti kapcsolatba kerülnek egymással, miként ez történt az Önök térségében. 181