Magyar Külpolitikai Évkönyv 1991

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLTAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása Norvégia Külügyi Intézetében

Sokan mások viszont úgy nyilatkoznak, hogy így egy potenciális biztonsági űr Közép- és Kelet-Európában veszélyes lenne. Nos, egyrészt azt szeretném mondani, hogy a korábbi egyensúly ha egyáltalán annak nevezhető - ingatag volt; ezért úgy vélem, nem mondható, hogy az új helyzet bármilyen módon is veszedelmesebb lenne, mint az eddigi volt. Másrészt föltehető a kérdés, hogy van-e biztonsági vákuum? Ezekre az oszágokra kétségkívül erős nyomás nehezedett, és amikor ez elmúlik, a helyét nyilvánvalóan más erővel kell kitölteni. Úgy gondolom, a nemzeti szuverenitás az ami kitölti - bár csak időlegesen -; először a nemzeti szuverenitást kell helyreállítani, hogy ily módon azután önként átadhassuk a nemzeti szuverenitás egyes elemeit egy új kapcsolatban, egy új európai integrációban. Szükségtelen veszélyes biztonsági vákuumról szólni. Ehelyett új megállapodásokhoz kell eljutni, amelyek megszilárdítják a térség újonnan helyreállított függetlenségét. Utal-módot kell találnunk, melyek révén az új demokráciák csatlakozhatnak Európa többi részéhez, ahol már ráleltek a biztonság és a meglehetősen magasfokú jólét biztosításának módozataira. Hozzáteszem: lényeges dolog az, hogy az Európához való csatlakozás lehetősége ne csupán a kisebb államok, hanem a Szovjetunió számára is nyitva álljon. Az természetesen már más kérdés, hogy ez hogyan valósítható meg. Engedjék meg körvonalaznom, hogyan gondoljuk el a biztonság legjobb kialakítását Magyarországon és körülötte! Legjelentősebb szomszédunk - bár vele van legrövidebb közös határunk - a Szovjetunió. A szovjet csapatok kivonása Kelet-Európából történelmi határkő; és senki nem vonhatja kétségbe, hogy ezt csakis üdvözölni kell. Ugyanakkor tudni kell, hogy a kivonás speciális problémákkal is jár: a hátrahagyott környezetszennyezés, a fizetellen számlák rendezése, kártérítésre vonatkozó szovjet igények. Azt is tudni kell, hogy ezek a kivont csapatok a Szovjetunió számára gondokat is jelentenek. Sokan gondolják, hog}' a Szovjetunió jövője, a fennmaradásának kilátásai bizonytalanok; sokan tartanak attól, hogy pluralista demokrácia és a piacgazdaság kialakulásának esélyei kicsik, vagy legalábbis az átalakulás nagyon hosszú időt igényel. De a világ sokat tehet a szovjetunióbeli átalakulás könnyítésére. 175