Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása a Magyar ENSZ Társaság ülésén, "Az ENSZ Közgyűlés XLV. ülésszaka és a magyar külpolitika" címmel

Köztudott - és nem csak Önök előtt -, hogy a kormány kardinálisjelentőséget tulajdonít a kisebbségek jogai védelmének, és ezek átfogó nemzetközi kodifikációjának. Kisebbségvédelmi politikánk három pilléren nyugszik; ezek: az Európa Tanács, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet (EBEÉ) és az ENSZ. Képviselőink mindhárom fórumon a nemzetközi együttműködés és bizalom erősítésének eszközeként szorgalmazzák a kisebbségek jogainak új normákban való átfogó szabályozását. Megítélésünk szerint az új szabályozás a következőkön alapulhat: a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya rendelkezésein, az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága előtt fekvő nyilatkozattervezeten, és az EBEÉ-folyamat e kérdésre vonatkozó dokumentumain. Az új normák közül nem hiányozhat a nemzetközi ellenőrzés, valamint elengedhetetlen az egyéni panasz mechanizmusának működőképes és számonkérhető formája. Tisztában vagyunk azzal, hogy a legjobb esélylyel az európai keretek biztatnak, de nem szabad mellőzni az ENSZ keretek között felhasználható univerzális lehetőségeket sem. * A menekültek felkarolása és befogadása Európa és a civilizált világ értékei közé tartozik; s ebben a vonatkozásban Magyarországnak régi és jelentős hagyományai vannak. A nemzeti érdekeinknek megfelelő és a körülményekhez európai módon alkalmazkodni képes menekültpolitikánknak két alappillére van: az emberi jogok egyetemes és országhatárokat nem tekintő voltának elismerése, illetve az emberi jogokkal kapcsolatos humanitárius multilaterális egyezmények alkalmazása. Manapság a világunkat elárasztó menekülthullám kiváltó okai között - eltekintve a gazdasági menekültek eseteitől - központi helyen szerepel az emberi jogok szavatolásának hiánya. Az ENSZ Közgyűlés ülésszakán küldötteink nem mulasztották el kifejteni azt, ami számunkra kiindulópont: mindenkinek, minden népnek és népcsoportnak elidegeníthetetlen joga, hogy a szülőföldjén éljen, az emberi jogait és az alapvető szabadságjogait mindenekelőtt ott tartsák tiszteletben. A menekülés csak végső eszközükként fogható fel, ha e jogok érvényesítése a szülőföldön lehetetlenné válik. Elzárkózásra épülő, vagy kétoldalú vagy regionális együttműködésre korlátozódó menekültpolitika nem lehet az ország érdeke. A 355