Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - A Magyar Köztártsaság külügyminiszterének beszéde a Duna-Adria Együttműködésben ("Pentagonale") részes országok külügyminisztereinek (római) értekezletén

Mit várunk mi magyarok a "Pentagonale"-tól: ezt a kérdést az utóbbi időben számos alkalommal tették tel a diplomácia vezetőjének, de a miniszterelnöknek is. A választ röviden így tudnám megfogalmazni: a közvetlen szomszédainkkal való sokoldalú kapcsolatok felélénkítésével dinamikus regionális együttműködést szeretnénk kibontakontatni, amely megkönnyíti számunkra az európai integráció fő áramlatát jelentő Európai Közösségekhez való fokozatos közeledést, majd később a szerves bekapcsolódást, kiegészíti az erre irányuló erőfeszítéseket. A "Pentagonale"-ban sokat tanulhatunk Olaszországtól, valamint az EK-val nálunk már szorosabban együttműkdöő Ausztriától. A magyar külpolitika prioritásai között vállaltuk, hogy a közelmúlt mulasztásait pótolva felelősséget vállalunk a határainkon túl kisebbségben élő magyarok sorsának alakulása, alapvető jogaik érvényesülése iránt. A közelmúlt európai politikai átalakulásainak egyik - és kontinensünk jövőbeli fejlődésének igen égető - problémájának bizonyult a nemzeti kisebbségek helyzete nemcsak a mi szűkebb régiónkban, hanem Európa más részein is. Valljuk, hogy a kisebbségi jogok érvényesülése csak demokratikus politikai keretekben valósulhat meg, és hogy a nemzetiségi kérdés kezelése össz-európai jelentőségű. Ismerjük és nagyra értékeljük az Európa Tanács ezirányú erőfeszítéseit, és örülünk a "Pentagonale"-keretben a koppenhágai értekezlet kapcsán elkezdett együttműködésnek. Magyar részről készséggel vállaljuk a koordinátori szerepet egy ad hoc bizottságban, amely ennek folytatását jelentheti, és egyben keretét képezné az 1991 júliusában Genfben sorra kerülő szakértői szintű EBEÉ-találkozóra való felkészülésünknek. A bizottság a jövő év februárjában megkezdhetné Budapesten a munkáját. Végül szeretnék néhány szót ejteni arról is, milyen jelentős eseménynek tekintjük azt, hogy most első alkalommal valósul meg a mi tanácskozásunkkal párhuzamosan a nemzeti parlamentjeink képviselőinek találkozása egymással. Reméljük, hogy az országaink között kialakult politikai konzultációk rendszerében a parlamenti képviselők is megtalálják a maguk helyét és hasznosítják tapasztalataikat. Befejezésül, köszönetetmondok tanácskozásunk olasz elnökségének azért a rendkívül dinamikus és aktív tevékenységért, amit a velencei csúcstalálkozó óta folyamatosan kifejt munkánk összehangolása érdekében; továbbá azon erőfeszítéseiért, melyekkel mostani tanácskozásunk ragyogó feltételeit megteremtette. 335