Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása Canberrában, az Ausztrál Nemzeti Egyetemen (Ausztráliában tett külügyminiszteri látogatása keretében)

engedélyezett volt és ezáltal számos magyar szerzett némi tapasztalatot a piac működéséről, a piacgazdaság újrateremtése mégis hatalmas feladat. Az ár- és jövedelem-struktúra megváltoztatása, sok új törvény elfogadása mellett új üzleti mentalitás van kialakulóban, az ellenőrizetlen kapitalizmus túlzásai nélkül. Építve a kissé félénk, de kommunista mérce szerint már nem ortodox közelmúltbeli gazdasági reformokra, ma rendelkezünk a piacgazdaság alapelemeivel, több szintű bankrendszerrel és tőzsdével, külföldi befektetéseket ösztönző törvényekkel, nyugati mintájú adórendszerrel, bevezetés alatt állnak a privatizációra vonatkozó törvények. Elkezdtük a veszteséges kiterjedt állami szektor leépítését; néhány éven belül ennek 90 százalékos aránya leépíthető 30 százalékos arányra. Mindez a hazai magánvállalkozások gombamódra szaporodásához vezet; erős középosztály kialakulását szándékozunk ösztönözni. Ugyanakkor szívesen látjuk a külföldi tőkét és know-how-t, s az kormánygaranciákat és öt évig terjedő adómentességet kap; a profitja szabadon kivihető, bár természetesen szívesebben vesszük, ha azt újra nálunk fekteti be. A magyar munkaerő viszonylag olcsó, de jól képzett. Olyan cégeket nyertünk már meg magyarországi termelő vállalatok létesítésére, mint a General Electrics, a Ford, a General Motors, a Suzuki és mások. Mint az közismert, a mezőgazdaság továbbra is a gazdaságunk egyik legfontosabb ágazata. Azáltal, hogy a nagyüzemi szövetkezeti gazdaságok mellett megengedett volt a kevés földdel működő háztáji gazdálkodás is, Magyarország sikeresen exportált gyümölcsöt, zöldséget és húst, bár sajnos eléggé alacsony feldolgozottsági szinten. A gazdálkodás ára környezeti károkban (a túlzottan intenzív módszerek miatt) meglehetősen nagy. Amellett a költségekben jelentős volt az állami szubvenció. A nyugati, főleg az európai közösségi piacokra jutás nehézségeit ellensúlyozta a nagy és kielégítetlen kelet-európai piac. Mára a mezőgazdaság is válságba került; a keleti piac összeomlóban van, a géppark elavult, a szövetkezeti és állami gazdaságok egy része a csőd szélén áll. Elkerülhetetlen a tulajdonreform. Ez nem olyan elvont elven fog alapulni, mint amilyen föld-visszaadás az 1947. évi tulajdonosoknak, akik az 1945. évi földreform révén lettek tulajdonosok az erőszakos kollektivizálás előtt. A közös földek valódi szövetkezetiekké alakulnak át, ha a tagok a szövetkezés mellett döntenek; vagy megengedett lesz a közös földek szétosztása egyéneknek, ha erre a feltételek lehetőséget adnak és az érdekeltek így akarják. A hatékonyságnak kell mércének lennie. De tisztában vagyunk azzal, hogy jelentős beruházások nélkül ennek nincs 329