Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása Canberrában, az Ausztrál Nemzeti Egyetemen (Ausztráliában tett külügyminiszteri látogatása keretében)

több mint egy évvel ezelőtt Európa politikai arculata még egészen más képet mutatott; a kommunista pártok mindenütt hatalmon voltak, teljes ellenőrzésük alatt tartva a megbízható fegyveres erőket, és komoly belső probléma esetén a politikai vezetők biztosan támaszkodhattak volna a Varsói Szerződés többi tagjának "testvéri segítségére". Oly régi pártvezetőknek a helyzete, mint Honecker, Husák, Ceausescu, Zsivkov, biztosnak és megkérdőjelezhetetlennek tűnt. Mára mindez megváltozott. A kommunista rendszert - Albánia kivételével - mindenütt elvetették. Politikusok, közgazdászok, katonák és tudósok az írásaik, gondolkodásuk és terveik felülvizsgálatára kényszerültek. Csak alig néhány napja történt, hogy a párizsi csúcstalálkozón egy egészen új európai rendet fölvázoló dokumentumokat írtak alá. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a magyarok oly fontos szerepet játszottak a politikai jégkorszak felolvasztásában és az egész világ politikai térképének átalakításában. Talán érdemes néhány szót szólni arról, hogy Magyarország miért tudott (vagy miért rendeltetett) ilyen szerepet játszani. Ezer évvel ezelőtt, jelenlegi hazánkba érkezve, őseink Európa közepén a kereszténységet és annak intézményeit honosították meg, ezáltal a Nyugatot, azaz Európát választva; és azóta is ragaszkodunk ehhez a döntéshez. A második világháború végét követően Sztálin megpróbálta megmásítani döntésünket, egy idegen politikai és gazdasági rendszert erőszakolt ránk. Magyarország csak egyike volt azoknak az államoknak, ahol a lakosság többsége a kommunizmust idegen és nem szívesen látott rendszernek tekintette, de az 1956-os forradalommal mi lettünk úttörői azoknak a törekvéseknek, amelyek ezen változtatni akartak. A nemzeti függetlenségért folytatott harcunk brutális elnyomása sok honfitársamat megfélemlítette; később mások egyéni, gyakran opportunista megoldásokat találtak. De a szabad világról, a demokratikus társadalmak sikereiről szóló egyre több és több információhoz jutás, majd végül a rendszer gazdasági összeomlása már lényeges változásokat kívánó, egyre terebélyesedő mozgalom keletkezéséhez vezetett. A makacs csendes ellenzékhez fiatal kiábrándult marxisták csatlakoztak, és megalakították a magyar másként-gondolkodókként megismert mozgalmat. Hamarosan a kommunista párton belüli reformista szárny születésének lehettünk szemtanúi (Önök valószínűleg találkozhattak néhány képviselőjükkel). M.Sz.Gorbacsov számára Magyarország példává vált, legalábbis kísérleti tereppé; ugyanakkor az ő merész lépései természetesen támogatást jelentettek azoknak a magyaroknak, akik tisztában voltak azzal, hogy a dolgok nem folytathatók úgy, mint korábban. 325