Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Antall József miniszterelnök beszéde Párizsban az európai biztonsági és együttműködési értekezletben (EBEÉ) részt vevő országok állam- és kormányfőinek csúcstalálkozóján

jesítésével, valamint az Európa Tanács előírásainak betartásával lehet kezelni. * Európa és Észak-Amerika - vagy úgy is mondhatjuk: atlanti közösségünk - államai hosszas háborúkat vívtak egymás ellen. Századunkban egyik-másik ország átmenetileg még barbár eszmék hordozójává is vált. Egyes nemzetek elvesztették függetlenségüket, mások arra vártak, hogy élhessenek önrendelkezési jogukkal. Ma a világ a szabadság jelszavától hangos; és e követelést úgy kell megvalósítani, hogy az mindenkinek a javára váljon. A békében és biztonságban együtt élő európai országok most rakják le egy stabil és virágzó kontinens alapjait. Európa történetében sohasem volt Ígéretesebb mozzanat, mint a mostani, amikor a kontinens országai és Észak-Amerika két nagy állama kötelezettséget vállalnak arra, hogy valamennyi problémájukat kizárólag a több ezeréves európai civilizáció rendelkezésére álló politikai, jogi és gazdasági eszközökkel, nem pedig fegyveres erővel oldják meg. Közös érdekünk, hogy ez az igéret valósággá váljék. Abban bízunk, hogy ha véget vetvén a szembenállásnak, többé már nem tekintjük egymást ellenfélnek, és ha a fegyverek alacsonyabb szintjén teremtjük meg az egyensúlyt, akkor nem lesz olyan ország, amelynek sértett katonái politikai kalandorságra ragadtatnák magukat és az erőpolitikával kísérletezve próbálnák megakadályozni a demokrácia kiteljesedését. Az efféle kísérletek arra sem alkalmasak, hogy megoldást kínáljanak a legsúlyosabb gazdasági és szociális feszültségekre. A XXL század küszöbén Európának és Észak-Amerikának egymásra kell találniuk, mert elképzelhető, hogy szembe kell nézniük az erőpolitika, az energetika, a szociális kérdések és a tőlünk idegen eszmék által keltett kihívásokkal, és ez szükségessé teszi a történelmi egység, a szellemi és erkölcsi szolidaritás helyreállítását. E történelmi felelősség nagy súlyként nehezedik a párizsi csúcstalálkozó résztvevőire, de e teher alatt nem szabad meginognunk. Húzzuk ki inkább magunkat, és egyenes derékkal álljunk szemben a világgal, tekintsünk a világra reménykedve, tekintsünk fiainkra és követőinkre! * 319