Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Jeszenszky Géza külügyminiszter beszéde New Yorkban az ENSZ- Közgyűlés XLV. ülésszakán

ban sem szolgálta Magyarország nemzeti és nemzetbiztonsági érdekeit. Az új Magyarország kormányának eltökélt és deklarált szándéka, hogy mielőbb kilép a VSZ katonai szervezetéből, amit elkerülhetetlenül követnie kell a szervezetből történő teljes kiválásunknak. A Magyar Köztársaság ezzel kíván hatékonyan és maradandóan hozzájárulni függetlenségének, szuverenitásának és a demokrácia melletti elkötelezettségének érvényesítéséhez, valamint a tömbszemléletnek a nemzetközi politikából való kirekesztéséhez, összhangban Európához való tartozásunkkal. A magyar kormány nagy várakozással tekint az EBEÉ-államok novemberi párizsi csúcstalálkozója elé. Arra számítunk, hogy a helsinki folyamatban elért kiemelkedő eredményekre építve a Szajna menti csúcsértekezlet végérvényesen lezárja a második világháború utáni hidegháború korszakát, és egy békés, demokratikus, virágzó, minden részében szabad és egységes Európa programját hirdeti meg. Ennek a célnak az eléréséhez járul hozzá a mai történelmi jelentőségű nap, amikor is megvalósul Németország egyesülése. Több mint negyven évi kettészakítottságot követően a német nép újra egységes hazában élhet, szabadon dönthet saját sorsáról. Magyarország melegen üdvözli az egységes Németország megszületését, ami a német nép kívánságának megfelelően jön létre. # Európán túlra tekintve bizton mondhatjuk, hogy a nemzetközi helyzet alapvetően kedvező alakulása jótékony hatást gyakorol a világon még meglévő regionális válságok megoldására, illetve a meglévő feszültségek enyhítésére. Szomorú kivétel ez alól a Közel-Kelet, ahol a már eddig is fennállt súlyos problémákat most újabb tetézi. Kormányom határozottan elitélte és elitéli az Iraki Köztársaság Kuvait Állam elleni agreszszióját; követeli az iraki csapatok feltétel nélüli kivonását és Kuvait szuverenitásának helyreállítását. Korunkban, a XX. század végén semmiképpen nem igazolhatja egy állam agresszív magatartását olyan hamis érvelés, amely az ahhoz hasonló lépéseket, amilyennek most szemtanúi lehetünk a Perzsa-öbölben, a történelemre való hivatkozással próbálja magyarázni. Súlyos következményekkel járó és megbocsáthatatlanul rövidlátó politika lenne, ha a nemzetközi közösség megengedné 265"