Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Augusztus - Az Országgyűléls 68/1990.(VIII.14.)OGy.sz.határozata az In- terpalamentáris Unió Magyar Nemzeti Csoportjának megalakulásáról - Jeszenszky Géza külügyminiszter beszéde a magyar-román határnál (Ártándon) rendezett "Európa Nap"-ünnepségen

egymásratalálásnak ezeket a csodálatos pillanatait. Egész Magyarország Romániának drukkolt, Romániáért imádkozott a szent-estén és a romániai forradalom szent napjaiban. Engedjenek meg egy személyes természetű kitérőt mondandóm fő vonalától! A közelmúltban Romániában elhangzottak olyan vélekedések, nyilatkozatok, hogy a magyar külügyminiszter nem becsüli a román népet, sőt hogy megsértette. Jómagam, mint az abban az időben már legnagyobb magyarországi ellenzéki párt külügyi bizottságának vezetője, pártelnökömmel Antall Józseffel (az azóta szabaddá vált Magyar Köztársaság mai miniszterelnökével) akkor a magyar Külügyminisztériumba siettem, hogy az akkori magyar kormánnyal közösen keressük meg, hogyan lehetne a legeredményesebben támogatni az akkor harcban álló, a szekusok által még fenyegetett romániai szabadságmozgalmat. De nem ez volt az első lépésem, amivel kiálltam Románia népeinek szabadsága mellett. Amikor a hatvanas évek közepén Magyarországról először lehetett Romániába utazni, azonnal nekivágtam barátaimmal együtt vonaton és gyalogosan az útnak; és elmondhatom, hogy nemcsak az addig könyvekből és szüleim elbeszéléseiből ismert tájakban gyönyörködtem, hanem rengeteg kitűnő embert, barátot ismerhettem meg, éspedig nem csupán magyarokat, hanem románokat és szászokatjs. Külföldön ugyancsak sokat beszélgettem román emigránsokkal. így tanultam meg, milyen súlyos körülmények között élnek Románia lakói. Történészként is az a meggyőződésem alakult ki, hogy e nehéz történelmű két nép ellentéte nemcsak értelmetlen és tragikus, de ellentétes a valódi nemzeti érdekeinkkel is; és hogy kiküszöbölhető és felszámolható. Ezért voltam egyik résztvevője annak a tárgyalásnak és aláírója annak a nyilatkozatnak, amit a Magyar Demokrata Fórum és a Nagy Imre temetésére érkezett prominens román emigránsok 1989. június 21-én adtak ki. Ebben a nyilatkozatban a két fél állást foglalt a kommunista diktatúrák ellen; kifejezte, hogy a határok helyett a határoknak a jellegét kell megváltoztatni, és hogy helyre kell állítani Romániában a nemzeti kisebbségek politikai és kulturális autonómiáját. Román barátaink - köztük Mihnea Berindei a neves történész, Ariadne Combes, Doina Cornea lánya, Dinu Zamfirescu a Román Liberális Párt egyik emigráns vezetője - abban is egyetértettek velünk, hogy helyre kell állítani a kolozsvári magyar egyetemet. És a deklarációhoz számos neves 232