Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990
II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Május - Jeszenszky Géza külügyminiszter nyilatkozata első nemzetközi sajtókonferenciája keretében (Részletek)
kétoldalú találkozók is több szomszédos állammal. Nem egyszerűen szándékainktól függ a találkozók menetrendje, hanem elsősorban attól, mikor sikerül napokat vagy akár órákat találni ezekre. Nincs tervbe véve valamilyen nagy szupertalálkozó. Amikor és ahol módunk lesz beszélgetni, akkor és ott fogunk tárgyalni a kilépéssel kapcsolatos álláspontról vagy általában a VSZ jövőjéről. Ez vonatkozik a magyar-szovjet találkozókra is. Logikus, hogy erről nem hallgatunk, amikor mód adódik beszélgetni egymással. Ami a második kérdését illeti, nem értek egyet azzal az interpretálással, hogy én vagy a Külügyminisztérium elhalasztottuk vagy elutasítottuk volna bármilyen magyar-román külügyminiszteri vagy más találkozó lehetőségét. Csupán azt hangúlyoztuk - és ez logikus is éppen az elmúlt évek tapasztalatainak fényében -, hogy annak semmi értelme nem volna, ha mondjuk holnap-holnapután látványosan találkozzunk és annyi derüljön ki esetleg, hogy a két fél álláspontja messze van egymástól néhány alapkérdésben; például a kolozsvári magyar főkonzulátus kérdésében; vagy a nem általunk, hanem a romániai magyarság által megfogalmazott kulturális igények (iskola, egyetem, stb.) kérdéseiben. Akkor csak kudarc lehetne egy ilyen találkozó, s a kudarc nagyon nem kívánatos. Ha pedig el akarnánk kerülni a látányos nézeteltéréseket, akkor meg a semmit nem érő általánosságokra szorítkozna ilyen nyilatkozat. Az a célunk, hogy minél hamarabb jöjjön létre találkozó és azon konkrét eredmények szülessenek. Ebben a vonatkozásban mi kétségtelenül tudjuk folytatni elődeink politikáját. Már a közelmúltban hetekkel ezelőtt is - nem beszélve a korábbi közelmúltbeli jelzésekről - megmondtuk, miben képzelünk el előrelépést. Nem is igényekkel álltunk elő, hanem arra mutattunk rá, hogy milyen kérdések égetőek, milyen kérdések rendezése sürgető magyar-román vonatkozásban. Ha a bukaresti magyar nagykövet vagy itthon a minisztérium a román képviselőtől ezekben a régóta asztalon lévő kérdésekben holnap olyan választ kap, hogy remény van a megegyezésre, akkor akár a napirendet fölborítva (az udvariassági kötelezettségeken belül) a legrövidebb időn belül készek vagyunk találkozni bármilyen szinten a román vezetéssel, én személy szerint a külügyminiszterrel. A harmadik kérdésére a következőt tudom mondani. A leszerelési konferenciát támogatjuk. Ott jelenleg elsősorban blokk keretek között folynak a tárgyalások, ami a múltból fakadóan talán érthető. Ma 180